Főkép

A görög mítoszok és legendák világa régészek számtalan nemzedékét bűvölte már el, tudósok és kutatók keresték az ókori hősök csatáinak helyszínét vagy rég elfeledett síremlékét. Sikerrel csak kevesen jártak, ám ez nem tántoríthatta el az újabb és újabb felfedezőket, akik minden lehetséges útmutatás alapján próbálták megtalálni a több ezer éves emlékeket. Nem csoda, hogy több szerzőt is megihletett a történelem eme szeglete, Tom Harper például biztos kézzel, igazán profin ötvözi a görögök mondáit a klasszikus krimi- és kalandregények alapelemeivel, s akármennyire furcsa kombinációnak tűnik is, az Iliász mellett megférnek a szovjet gépfegyveresek, együtt egy egészen szórakoztató könyvet alkotnak.
 
John Pemberton 1941-ben Krétán tevékenykedik, a nevezetes knósszoszi palota, a Minótaurosz egykori börtönének kurátoraként, de a náci megszállás során életét veszti. Utolsó szavaival egy jegyzetfüzetet bíz Sam Grantre, a helyszínen tevékenykedő brit ügynökre, aki ugyan átadja azt az archeológus bizalmasának, de utána évekre el is felejti. Csak 1947-ben kerül szóba újra a füzet, miközben Grant egy palesztin börtönben raboskodik, ekkor viszont már sokak figyelmét felkelti. Pemberton jegyzetei között utalások találhatóak nem csak a mindeddig megfejtetlen lineáris B nyelvre, de Akhilleusz pajzsára is, mely szoros összefüggésben áll a titokzatos 61. kémiai elemmel – ami viszont döntő lehet a kibontakozó hidegháborúban. Grant és társai elindulnak megkeresni az elrejtett kincseket, ám a szovjetek már a sarkukban loholnak, s az életük is veszélybe kerül a rohamtempójú kutatás közben.
 
A történelemmel gazdagon színezett, rejtélyes-izgalmas kalandregények között összehasonlítási pontot keresve óhatatlanul is eszünkbe jutnak a nagy sikernek örvendő Dan Brown-kötetek, még a fülszöveg is az A Da Vinci-kódra utal, bár talán Harpernek nem sikerült annyira gördülékeny és magával ragadó cselekményt alkotnia. Habár mindvégig leköti a figyelmünket, olykor kicsit túlzottan is elárasztja az olvasókat a mükénéi kultúrával, a vaskori görögökkel vagy a lineáris B nyelvvel kapcsolatos információkkal, a szereplők is inkább csak helyben toporognak, ekkor valamelyest unalomba fullad az egyébként pedig olvasmányos és lendületes történet.
 
Az oldalak jelentős részében viszont kellemes ütemben haladnak előre az események, a karakterek – Grant társául szegődik egy görög hölgy, egy angol professzor és az amerikai, illetve a brit kormány egy-egy ügynöke is – bejárják az Égei-tenger, illetve a Fekete-tenger vidékét, miközben a gyakran feltűnő orosz fegyveresek biztosítják az állandó feszültséget. Jóllehet a befejezés és a fordulatok többsége nem okoz túl nagy meglepetést (legalábbis azoknak, aki olvastak, netalán láttak már hasonló kalandot), a pajzs és az értékes elem utáni nyomozás közben kellemesen szórakozhatunk.
 
Jól ismert alapokra épül a regény, a szerelmi száltól kezdve az Iliász-idézetekig semmi sem marad ki a cselekményből, mely szerencsére mentes komolyabb logikai problémáktól és a történelem változtatását sem műveli túlságosan hihetetlenül. Talán nem lesz olyan híres, mint Brown, különösebb újítást vagy eredetiséget sem szabad tőle várni, ám a maga közel négyszáz oldalán profi módon mutat be egy ókori hősökkel teli izgalmas történetet. Elvileg Tom Harper következő műve, a Titkok könyve is várható magyarul, abban már egy ötszáz éves germán rejtély áll a középpontban.

Részlet a regényből