Főkép

A novella igen komplex műfaj, és nem csupán a megírása, de a kiadói helyzete miatt is. Valamiért hozzánk is begyűrűzött – ki tudja, milyen régen –, hogy a novella magazinba való, könyvben nincs helye. Ha mégis, akkor csak a státuszban lévő „nagy” írók kapnak novelláskötetet. Valószínűleg ezzel a mentalitással sikerült rábírni az olvasókat (akik irodalmi magazint nem nagyon vesznek kézbe, hiszen az „irodalmi magazin” jelensége szintén erősen leépült egy időben), hogy megutálják a novellákat, minekutána a kiadók az érdeklődés hiányára hivatkozva majdnem automatikusan elutasítják a novellákkal próbálkozó, kevésbé ismert írókat.

Szerencsére ez sem igaz mindig, mindenhol. Akadnak lelkes „fiatalok” (értsd: 40 alattiak), akik látnak jövőt a novellákban, és lehetőségeikhez mérten megjelenési felületet kínálnak a szerzőknek. Mi több, új tehetségeket keresve hajlandóak ismeretlen neveket írni a válogatásköteteikbe. Nagyjából emiatt mindenkinek javasolt tisztelni a Historium Kiadó tevékenységét.

No de visszatérve a novellára mint műfajra: komplexitásáról kevesen tudnak, kevesen tisztelik a novellaírókat, pedig megérdemelnék. Nehéz tömören, de élvezetesen, a végén meglepő fordulattal vagy illő befejezéssel megírni egy történetet. A Sár, vér, levendulát olvasva ez a gondolat többször is felmerült bennem.

Dicséret: ezek az írások alapvetően jók. Üröm: attól, hogy valaki jól ír, még nem biztos, hogy képes megfelelni a novellaírás követelményeinek. Leszögezem, a kötet azon történetei sem rosszak, amelyek inkább tűnnek egy-egy könyv első fejezetének, mintsem novellának – de ezzel a mondattal le is írtam, mi a problémám velük. Ez a jelenség pedig nagyjából abban nyilvánul meg, hogy az írások egy része nincs lezárva, hiányzik belőlük a követelmény jellegű történeti befejezés.

Azonban ott van a többi, amelyek – akárcsak a KIMTE amatőr szerzőktől kiadott összeállításában – a kiemelkedő tehetségekre irányítják a reflektorfényt. Már csak a komolyabb anyagi háttérrel is rendelkező kiadóknak kellene eljutniuk odáig, hogy felkarolják és némi lökdöséssel-segítséggel támogatják őket választott pályájukon.

Legyen ennyi a diktum, és nézzük inkább a konkrétumokat! A Sár, vér, levendula az alcímnek megfelelően középkori történeteket kínál, ám korántsem a szokásos királyok-lovagok-egyébhősök vonulatból. Itt a főszereplők egyszerű favágók, parasztok és a nép más tagjai, akiknek életét nem csak a saját szerelmeik és viszályaik határozták meg, de többnyire uraik rendelkeztek felette. Mindegy, hogy háborúban vagy békeidőben, de napról napra tovább dolgoztak, miközben a puszta létük sem volt biztonságban. Nagyjából ez az egyik oka, hogy az időszakot sötét középkornak nevezzük.

A tizenkét történetből mindenképpen ki kell emelnem néhányat, amelyek szerzőinek nevét még szeretném könyvborítón látni a jövőben. Rögtön az első történet (Losonczy Attila: „Tavaszból a télbe”) nagyon erős. Az írónak van hová fejlődnie, de stílus, témaválasztás és karakterábrázolás szempontjából egyformán rendben van. Azonban ezután el kell jutni a kötet egyharmadánál rejtőzködő Baka L. Patrikig, hogy igazán remek olvasnivalót találjunk. A „Hatvannyolc” megtörtént eseményt dolgoz fel az írói eszközök garmadájával, ösztönösen és kissé talán nyersen is, de mindenképpen gördülékeny stílusban.

Ugorjunk még egyet Sárgai-Szabó Annához és „A szekér”-hez! Nem véletlen, hogy Japánban a szamurájok féltek a női kardforgatóktól; nagy íróink most retteghetnek a női tollforgatóktól. Anna és a kötet vége felé Bökös Borbála („Janus öröksége”) egyszerre ír szépen és gátlástalan kegyetlenséggel. Mindkettőnél visszalapoztam a végén, hogy megnézzem, ki írta, és mindkét alkalommal meglepődtem, hogy nőnemű az illető. Nem nemi megkülönböztetésről van szó, hanem arról, hogy – mém szintűvé növekedett szófordulattal: brit tudósok bebizonyították, hogy – a lányok általában érzékenyebbek, nem ennyire szigorúak a karaktereikhez, mint ez a két hölgy.

Már csak Bukros Zsolt és „A gyám” maradt hátra azokból, akiket mindenképpen meg akartam említeni. Zsolt a szokásos stílust hozza, kicsit talán gyengébb minőségben, mint az eddigiek – ám ez a minőségre tett megjegyzés nem a kötet többi írásához, hanem Zsolt saját alkotásaihoz mérten értendő. A Sár, vér, levendula összeállításában az ő műve is a kiemelkedőek közé tartozik.

Csak így tovább, Historium Kiadó! Csak így tovább, fiúk és lányok!

A kötet tartalma:
Losonczy Attila: Tavaszból a télbe
Mészáros Péter: Hét év, három nap
Szőllősi-Kovács Péter: Arany Atyácska könnyezik
Horvát Gábor: Egy sáros kor alkonya
Bányai Ilona: Fűben, fában…
Baka L. Patrik: Hatvannyolc
Köcsky Rudolf: János pap országa
Sárgai-Szabó Anna: A szekér
Sümegi Attila: Göröngyös utak
Bukros Zsolt: A gyám
Bökös Borbála: Janus öröksége
Pollák Gergő: Crécyi komédia

Részlet a könyvből