Főkép Ezt az operát minden ifjú szerelmespárnak feltétlenül látnia kell. Nagyjából így foglalható össze a művet ismertető kis kötet szerzőinek üzenete, és a tömörsége ellenére rengeteg információt tartalmazó szöveg és a nagyszerű felvétel aligha vallhat kudarcot a meggyőzésükben. No persze nyilvánvaló, hogy elsősorban nem az épp felkapott DJ-k rajongói fogják ellepni az operaház(ak) nézőterét, a komolyabb muzsikákra nyitottak azonban valószínűleg ténylegesen rászánják magukat, hogy megismerjék a zenés színház e 19. század végi remekét.
 
Különösebb megpróbáltatásokat egyértelműen nem kell majd kiállniuk, hiszen Puccini zenéje annak ellenére mindvégig fülbemászóan dallamos, hogy közben folytonosan feszegeti a tonalitás határait, és emiatt stílusa inkább Wagnerével, Richard Strausséval, Schönbergével és Bergével, mint a nagy olasz operaiskola komponistáiéval rokon. Ugyanakkor az önmaga és művei iránti roppant igényessége miatt Puccininek sikerül elkerülnie az operett frivolitásra csábító csapdáit. Egyszóval amellett, hogy a legjelentéktelenebbnek tűnő részletre is odafigyel – voltaképp a tragédiával vagy komikummal fűszerezett, alapvetően mégiscsak hétköznapi helyzetek dalnoka és ábrázolója – dallamos és mély érzelmekkel teli, hamisítatlanul olasz zenével szórakoztat.
 
Mindez azért különösen érdekes, mert – mint azt a kötetből megtudhatjuk –, az olasz nacionalisták komolyan támadták a szerzőt kozmopolita nyitottsága miatt (igaz, az opera műfaját eleve nemzetietlennek, és ezért az olasz kultúrából kiűzendő jelenségnek tekintették), és ha jobban belegondolunk, Puccini valóban vonzódott az idegen földön játszódó történetek iránt. (Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az elvakultság, a hazafias lózungokkal vagdalkozó, intézményesített ostobaság egyszerűen képtelen meglátni a valódi, egyetemes művészetben a senki máséhoz nem hasonlíthatót, az olaszok – vagy bármely más náció – sajátos lelkületéből fakadót, a jellegzetesen hazait.)
 
Bizony, a Bohémélet is az anyagi gondokkal küszködő, ugyanakkor üdítően szabad párizsi művészvilág portréja, amihez a szövegkönyvet Henry Murger A bohémek életének jelenetei (Scenes de la vie de boheme) című, általában regényként emlegetett tematikus elbeszéléskötete alapján írta meg a komponista két kiváló alkotótársa, Guiseppe Giacosa és Luigi Illica. A kismonográfiából megtudhatjuk még, Puccini miféle vitába keveredett a librettó miatt Ruggero Leoncavallóval, a Bajazzók neves zeneszerzőjével, akinek mesterkedései miatt végül kis híján megbukott a huszadik század során az egyik legkedveltebbé vált opera. Rendkívül tanulságosak még Rost Andreának a magyar vonatkozásokat részletező fejezetben idézett szavai Mimi alakjáról.
 
A CD-mellékleten hallható felvételt a milánói Scalában, igazi sztárszereposztással rögzítették 1979. március 22-én. Luciano Pavarotti egyértelműen brillírozik Rodolfo szerepében, hiszen a fiatal és szerelmes művész megformálásakor nem kizárólag rendkívüli technikai adottságait, hanem hangjának szenvedélyes, drámai erejét is kiaknázhatja. Emellett olyan kiválóságokkal énekel egy színpadon, mint Ileana Cotrubas és Lucia Popp, akik valóban tökéletes partnernek bizonyulnak a szintén fenomenális Carlos Kleiber dirigálta előadáson. Aki elsőre nem az egész operára, mindössze annak bő keresztmetszetére kíváncsi, többet nem is kívánhatna ennél a kiadványnál. Az operaházi előadást ennek ellenére nem érdemes kihagynia senkinek, különösen nem az ifjú szerelmeseknek és mai bohémeknek.
 
A CD-mellékleten elhangzó részletek:
1. Nyitójelenet – Questo Mar Rosso
2. Jelenet az I. felvonásból – Legna! Sigari! Bordo!
3. Jelenet az I. felvonásból – Si puo?... Chi e la?
4. Rodolfo áriája az I. felvonásból – Che gelida manina
5. Mimi áriája az I. felvonásból – Si. Mi chiamano Mimi
6. Rodolfo és Mimi kettőse az I. felvonásból – O soave fanciulla
7. Musetta keringője – Quando me’n vo
8. A II. felvonás fináléja – Il conto? Cosi presto?
9. Marcello és Mimi kettőse a III. felvonásból – Mimi!?... Speravo di trovarvi qui
10. Rodolfo és Marcello kettőse a III. felvonásból – Marcello, finalmente!
11. Rodolfo és Marcello kettőse a III. felvonásból – Mimi e una civetta
12. Mimi áriája a III. felvonásból – D’onde lieta
13. A III. felvonás fináléja – Dunque e proprio finita
14. Marcello és Rodolfo kettőse a IV. felvonásból – In un coupe?
15. Marcello és Rodolfo kettőse a IV. felvonásból – O Mimi, tu piu non torni
16. Kbűtűria és jelenet – Vecchi zimarra
17. Mimi és Rodolfo kettőse a IV. felvonásból – Sono andati?
18. Jelenet a IV. felvonásból – Dorme?... Riposa
19. Az opera zárójelenete – Che da detto il medico?
 
Előadók:
Luciano Pavarotti – tenor (Rodolfo)
Ileana Cotrubas – szoprán (Mimi)
Piero Cappuccilli – bariton (Marcello)
Lucia Popp – szoprán (Musetta)
 
Orchestra e Coro del Teatro Scala di Milano
Carlos Kleiber – karmester