FőképKedvezményes vásárlás: www.booker.hu
 
 
Szeretem a történelmi témájú regényeket, igaz, a Tudor-mániám már megette kenyere javát, de a festészeti vonatkozás és a fülszöveg elegendő volt ahhoz, hogy várólistára tegyem a könyvet. A történet középpontjában (sok más, témába vágó könyvtől eltérően) nem VIII. Henrik és eseménydús élete áll, hanem a korszak egy meghatározó embere: Thomas More, azaz Morus Tamás, akit leginkább Utópia című műve miatt ismernek az emberek.
 
Valójában More egyik gyámleánya, Meg Giggs – aki létező személyiség volt – a történet főszereplője, de úgy éreztem, Vanora Bennett több gondot fordított Morus Tamás megfestésére, sikerrel – egy jelentékeny, érdekes ember jelleme tárul elénk, akiben mintha két személy lakozna; az egyik fele a karizmatikus, kellemes modorú és jó kiállású humanista államférfi, tudó elme és szerető családapa, aki a kor szokásaival ellentétben a lányokat is teljes körű oktatásban részesíti; a másik fele pedig a kegyetlen, szadista vallási fanatikus, aki személyesen veti kínvallatás alá az eretnekeknek kikiáltott lutheránusokat és több embert máglyahalálra ítél.
 
Ezt a kettősséget kiválóan látjuk egy másik szereplő szemszögéből, bár azt sajnálom, hogy az írónő nem vezette el a regényt More haláláig, istenien tetőződött volna a feszültség. Meg kislány korában kerül Morus házába, ahol kiváló nevelésben részesül, de nem kapja meg azt a szeretetet, ami a humanista vér szerinti gyermekeinek jár, így a kislány magányosan nő fel ebben a különös, népes családban, egyedül a gyerekek egyik tanítója, John Clement kerül közel hozzá, aki iránt Meg fiatal lány korában gyengéd érzelmeket kezd táplálni. Meg roppant intelligens nővé válik, jól hasznosítja a kapott tanácsokat, például nem követi vakon mások elgondolásait, hanem a saját útját járja, még ha az sokkal rögösebb és veszélyesebb is, mint a mások által kitaposott ösvény. Szimpatikusnak találtam a főszereplő karakterét, de More-hoz képest sokkal haloványabbnak éreztem, mint mikor egy kisebb, de jobban ábrázolt tárgy háttérbe szorítja a festmény méretesebb elemét.
 
A király szála és a történelmi események – kivéve az eretnekek üldözését – csupán érintőlegesen vannak bemutatva, ám legnagyobb örömömre Hans Holbein jelentős szerepet kap a történetben, imádtam a regénybeli festmények bemutatását és elemzését a képeken követni, és kicsit fájlaltam, hogy a kötet végén nem szerepel egy színes függelék a festményekről. Vanora Bennett részben a korabeli gyógyítást is bemutatja nekünk, köztük a Tudor-dinasztia alatt többször pusztító izzadásjárványt, más néven köleshimlőt, ami a történelem rejtélyes betegségei közé tartozik.
 
A történet kicsit lassan folydogál, ha az írónő valamennyivel feszesebbre vonja a cselekményt hatszáz oldalnál, nagyon izgalmas lehetett volna ezekkel a fordulatokkal körítve, amelyek közül az egyik történészek által tárgyalt feltevés. Ennek ellenére kellemes olvasmányélményben volt részem, szeretem az ilyen informatív és egyben szórakoztató regényeket.

Részlet a regényből