Főkép Amikor a világ fiatalabb volt, és még senki sem hallott SZJA-ról, a NAT előtt, de a kubai VIT után, kis hazánk általános iskoláiban még kötelező jelleggel igyekeztek a jobb sorsra érdemes tanerők oroszra tanítani a jobb sorsra érdemes diákokat – magyarán évtizedekkel ezelőtt nem csak a nyelvgyötrő reggeli jelentéssel küzdött meg az ember gyereke, hanem feszültségoldásként pár örökzöld mesével is megismerkedhetett. Ezek közé tartozik a most megjelent meseválogatás nyitódarabja, „A répa” is, ami kifejezetten a kicsikhez szól, elvégre a története nem túl bonyolult, a hossza is gyerekbarát (képpel együtt két oldal), s az ismétlődő sorok egyrészt mondókaként is kiragadhatók a meséből, másrészt beszédgyakorlatnak sem utolsók. Az ismétlődés korántsem egyedi megoldás, hiszen rögtön a második mese, „A vasjankó” is hasonló módon építkezik.
 
Boldizsár Ildikó ezúttal az orosz népmesékből gyűjtött össze egy kötetre valót, és most is a rá jellemző alapossággal járt el. Ez egyébként érződik az egymás után sorjázó meséken, hiszen a rövid, egyszerű történetektől haladunk a hosszabb, bonyolultabb cselekményűek felé, vagyis A csuka parancsára című kötetnek van íve, úgymond kézenfogva vezet gyereket és felnőttet – valahonnan valahová.
 
Úgy gondolom, hogy az olvasók akkor is rájönnének a mesék nemzetiségére, ha a borítón nem szerepelne a cím. Ebben nem csak baba yaga, az orosz vasorrú bába nyújt segítséget – viselkedése és szerepe alapján egyébként ez a figura eltér a magyar és a nyugati boszorkányfelfogástól –, hanem a neveken kívül a mesékben sűrűn előforduló állatok is. Végig olyan érzésem volt, hogy azok a történetek, amelyekben fontos szerepet játszanak, olyan időből származnak, amikor az emberek még nem távolodtak el annyira a természettől, mint manapság. Gondolom számukra nem volt meglepetés, ha az erdőben medvével találkoztak, és sejtésem szerint farkasból is több kószált szabadon, mint napjainkban. Ez a meghittség, ez a kapcsolat természetesen érződik a meséken, és ez a hangulat – itt és most – közvetlenebbnek hatott, mint a korábban olvasottak.
 
Gondolom az is nagy felfedezés lesz kicsiknek és nagyoknak, hogy itt bizony számtalan ismerős mese szerepel, csak éppen orosz ruhában. Fehérlófiától kezdve a család harmadik és egyben legkisebbik fiának szerencsepróbájáig nem is tudom hirtelen összeszámolni, mit és hol olvastam, vagy hallottam korábban (legjobban a Münchhausen báró kalandátiraton lepődtem meg). Talán éppen az ismerős mivoltuk miatt, de ezek jobban tetszettek a többinél. Amikre nem tudtam teljesen ráhangolódni, azok az illusztrációk voltak – még jó, hogy nem én vagyok a célcsoport, hanem az óvodás és iskolakezdő korosztály.