Főkép Vajon mekkora lyukat képes rágni a sajtba egy cincogástól hangos egértörténet? Már persze ha az a sajt a gyerekek fantáziája, a cincogás a rokonszenvük (vagy éppen ellenszenvük), a lyuk pedig éppen hogy tartalommal telített. Az 1978-ban született Alex Milway a londoni Crystal Palace lakójaként fedezte fel magán megrögzött vonzódását az egerek , s különösen egy aranyszőrű cincogó iránt. Az 1978-ban született Milway művészeti középiskolát végzett, és ösztöndíjasként ezen a területen is tanult tovább. Éppen ezért nem meglepő, hogy számtalan novella és rövid történet került ki a karmai... akarom mondani kezei közül, miközben mellette bőszen illusztrátorkodott. Az Egerek és egyebek az első, regény hosszúságú gyerekkönyve, amely aztán időközben trilógiává bővült. Magyarul eddig csupán az első kötet jelent meg, a folytatások (The Course of Mousebeard - Egérszakáll átka; Mousebeard`s Revenge - Egérszakáll bosszúja) egyelőre eredeti nyelven érhetőek csak el.
 
Az Egerek és egyebek igazán nem vénnek való vidék. Óváros partjainál megszokott, hogy halottakat (főként kalózokat) mos partra a víz, ám ezúttal egy olyan tetem vetődik a vízből a homokra, amely rettentő fontos üzenetet hordoz a város ugyan ki nem mondott, de köztudomású ura, Isiah Lovelock részére. Az egérgyűjtő, egérbolond, Egerészeti Almanach-szerző gazdag hatalmasság haladéktalanul felbérel egy pénzért mozgósítható, félig-meddig kalóz fiatalembert, Devlin Drewshank-et, hogy egyszer s mindenkorra tegyen végre pontot a legrettegettebb kalóz, Egérszakáll ténykedésére. Azaz küldje végre páncélozott hajóját, s magát a gonosz fosztogató rablóvezért a tenger mélyére. Csakhogy a háttér, Lovelock terveinek mélye egészen mást rejt, amelyet rajta kívül senki sem sejt.
 
Közben a 12 éves Emeline, aki Lovelock-nál dolgozik egérgondozóként, kihallgatja a megbízás részleteit, és úgy dönt, neki ott, Drewshank mellett, a hajón és a tengeren a helye. Így hát ő is a veszélyes expedícióval tart, nem is sejtve, hogy egyenesen egy jól komponált csapdába hajóznak majd. Emeline mellett aztán további hősök is feltűnnek a Gyümölcsevő Bőregér fedélzetén és azon kívül, mígnem a történet végén kiderül, hogy vannak, akik nem mindig (pontosan) azok, aminek látszanak és vice versa.
 
Az Egerek és egyebek magával ragadó mese, amely esetében az olvasó - legyen akár gyerek vagy felnőtt - biztosan nem esik-ragad bele az egércsapdába. A történet egyszerre íves és míves, az egérrágta fondorlatok egérvágyta izgalmakkal párosulnak, ráadásul a sztori dramaturgiája jól tükrözi a ma divatos áramlatokat. Alex Milway regénye olyan Karib-tenger kalózai sodrású történet, ahol a tenger ugyan nem karibi, de legalább olyan veszélyes; az örök élet elixírje nem létezik, ám az aranyszőrű egér ugyanolyan ritka; s ahol a gyerekekre kihegyezett megoldás hitelességéhez nem férhet egy egérbajusznyi kétség sem. Óváros struktúrája, s maga a teljes megrajzolt világ hihetően integrálja magába a helyenként hierarchiára bontott egértársadalmat, ahol a négytappancsú cincogók az emberek barátai, segítői és kiszolgálói, a harc pedig éppen a kétféle emberi hozzáállás között folyik: az egyik partnerként, a másik rabszolgaként kezelné őket.
 
Alex Milway nem spórol a gyerekeken, sőt! Leírt képei színesek, karakterei pompásan élők, a fordulatból fordulatba hajszoló történet ritmusa a gyermeki izgő-mozgó képzeletvilághoz passzol. Az Egerek és egyebekben megjelenik minden, mi a fantáziának ingere, ráadásul nincsen benne semmiféle hamis idealizálás. A halál, a bosszúvágy vagy éppen az indokolatlan gonoszság ugyanúgy hozzátartozik a történethez, mint a hősiesség, a bajtársiasság és a megbocsátás. A figurák sem mereven feketék vagy fehérek, legtöbbjük a való élethez hűen árnyalt, tanulságként pedig tisztán szűrhető le, hogy néha nagyon félrevezető tud lenni az első ítélet, ezért sosem árt kicsit a dolgok mélyére ásni. Ha pedig bármikor felerősödik a cincogás, és már az ementáli sem sokat segít, Emeline-ra és kis egérgondozó társaira bizton számíthatunk.