Főkép

A Warhammer világában játszódó számos regény közül a magyar közönség eddig csupán a félbehagyott David Ferring-trilógiát, illetve Felix és Gotrek kalandjainak történetét ismerhette meg, nem olyan régen azonban a Sötétpenge Malus sorozat első kötete is napvilágot látott hazánkban. A korábbi könyvekben fellelhető véres és brutális akciókban gazdag hangulat ezúttal is visszaköszön, de aki még nem olvasott Warhammer-regényt, annak sem kell elkeserednie, hiszen újoncoknak is teljesen élvezhető A démon átka.
 
A sötételfek kegyetlen birodalmának szívében helyezkedik el Hag Graef, ahol a gonosz Vaulkhar uralkodik. Népe csak azt tiszteli, aki hatalmas gazdagság vagy véres gyilkosságok árán lett hírhedt, s ezt szeretné kiérdemelni az uralkodó legkisebb fia, Malus is, aki apja szemében csupán egy szánalmas és félresikerült fattyú. Az Óvilágban tett hódításai után mesés kincsekkel és számos rabszolgával szeretne apja kegyébe férkőzni, de a sors úgy hozza, hogy kénytelen egy hosszú és veszedelmes utat megtenni a Káoszpusztákon, ahol egy ősi ereklye vezetésével legendás erő birtokába juthat. Segítségére vannak csatlósai, a kíméletlen és ravasz nő, Lhunara, illetve a megalázott és bosszúvágyó Vanhir.
 
A különböző helyszínek garantálják a komor és sötét hangulatot, melyhez rengeteg véres küzdelem is társul, talán kicsit sok is, mivel így a szereplők jelleme nem kap akkora hangsúlyt, mint kellene. A karakterek kidolgozása közel sem tökéletes, a mellékalakok többsége nem kapja meg az őt megillető figyelmet, kevés kivételtől eltekintve túlzottan egysíkúak maradnak. A történet nem rejt magában különösebben nagy fordulatot vagy meglepetést (főleg, hogy a fülszöveg gyakorlatilag leírja a kötet teljes tartalmát – erre jobban is figyelhetett volna magyar kiadó), de olvasmányos és gördülékeny stílusával hamar magával ragadja az olvasót.
 
Könnyed kikapcsolódást és 400 oldalnyi tömény akciót ígér a kötet, és pontosan ezt kapjuk, mindenféle mélyebb gondolatiság vagy komolyabb társadalmi problémafelvetés nélkül. Ennek ellenére végig leköti a figyelmet, s még az átvezetéséül szolgáló cselekmény sem fullad unalomba – noha tartalmaz sablonelemeket. Érzékletesen mutatja be a hősöket körülvevő világot, de a jobb tájékozódás érdekében egy térkép nagyon hiányzik a magyar kiadásból. Utóbbi egyébként nem tartalmaz jelentős hibákat, egyedül a fordításon lehetett volna még csiszolni, bizonyos kifejezések – mint az „éjfekete” vagy az „élt a gyanúperrel” – zavaróan sokszor szerepelnek.
 
A démon átka óta már megjelent magyarul a sorozat következő része, a Vérvihar is, mely az előző rész befejezéséből következően sem lesz kaland- és vérmentes. Aki nem irtózik a brutális akcióktól és vevő a pörgő cselekményre vagy a sötét világokra, annak jó választás lehet ez a regény is, csak nem szabad mélyebb mondanivalót vagy eredetiséget várni tőle.

Részlet a regényből