Főkép

Ha tíz évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy egyszer majd nem évente egy Pratchett könyv jelenik meg magyarul, hanem kettő vagy három, akkor azt biztosan kikacagom. Ma meg legfeljebb azért néznék rá furán, hogy miért beszél nyilvánvaló dolgokról.
 
Igen, a jót könnyű megszokni, Pratchettből meg sosem elég, ráadásul az Őrség alsorozat vagy minek nevezzem, a kedvenc betétem a Korongvilágban. Ez a válogatott vitézekből álló kompánia, amelyben az esélyegyenlőség elvének köszönhetően már nem csak az emberek (valamint törpék és trollok) szolgálnak, hanem vízköpő (magyarul gargoyle), élőhalott és más, az átlagpolgár szemében nem túl nagyra tartott fajzatok is.

Természetesen egyetlen valamire való városi fegyveres testület sem lehet meg karizmatikus vezető nélkül, de ezzel sincs gond, mivel Vinkó Szilárd, aki házasság révén nemesi rangot és hozzáillő vagyont is kapott, utolsó porcogójáig zsaru. Méghozzá olyan, aki gyűlöli a papírmunkát, lenézi a beképzelt arisztokratákat és mindennél jobban utálja a protokoll rendezvényeket. Mindenki szerencséjére nincs egyedül, elvégre helyettese, Karott kapitány (címzetes törpe, de ez hosszú történet) remekül intézi a napi ügyeket, de a ranglétra alsóbb fokait is tapasztalt egyének foglalják el. Például: „Bendő őrmester igen tanult ember volt. Járt az Apám Mindig Azt Mondta iskolába, az Ehhez Nem Kell Más, Csak Józan Paraszti Ész gimnáziumba, mostanában pedig a Valami Fickó Mesélte Nekem A Kocsmában egyetem előadásait látogatta.”
 
Szóval együtt a nagy csapat, s ezúttal egy minden eddiginél nagyobb bűntényt kell megakadályozniuk – egy háborút. Amit Ankh-Morpork városa úgy akar megnyerni, hogy se hadserege, se pénze, se hozzáértő vezetője nincs. De ahol hiányzik a központi szándék, ott érvényesül az egyéni akarat, s hamarosan büszke újoncok masíroznak fel s alá a város utcáin, ahol nem csak a háborús lelkesedés, hanem az ellenség utálata is egyre nagyobb méreteket ölt.
 
Szokás szerint ez is zseniális Korongvilág könyv, melyben Pratchett felhasználja mindazon lehetőségeket, amik a feldúsított őrség összetételéből adódnak (remek példa erre a kötet elején említett ékszerrablási-túszejtési epizód), valamint a háborún is élcelődik egy sort. Mindez még nem minden, hiszen a Kennedy gyilkosságtól kezdve a hidegháborúig sokféle téma szóba kerül (még Lovecraft is), nem beszélve a korábbi Korongvilág kötetekre történő visszautalásokra. Az meg már csak tényleg ráadás, hogy az alapötlet, a tengerből előtűnő sziget sem légbőlkapott, hiszen a valóságban is volt erre példa (Ferdinandea-sziget, 1831).

Részlet a regényből

 

A szerző életrajza