FőképZenekedvelők körében jól ismert a legenda, miszerint a híres kanadai zongorista, Glenn Gould anyai ágon nem túl távoli rokona volt a norvég nemzeti romantika egyik megteremtőjének, Edvard Griegnek. A skót McGregor klán e két leszármazottja egyaránt sokat tett azért, hogy a zene, és mindenekelőtt a zongoramuzsika a lehető legtöbb emberhez eljusson és egyenesen a lelkünkbe fészkelje magát.
 
Nem is kétséges persze, hogy kettejük közül kinek sikerült inkább megvalósítania ezt.
 
Edvard Grieg életműve nyilvánvalóan nem összevethető egy Bachéval, Mozartéval vagy Beethovenével, leggyakrabban játszott darabjai mégis ott csengenek szinte mindannyiunk fülében. Ki ne hallotta volna már Az első Peer Gynt szvit zárótételének, „A hegyi király csarnokában” című fergeteges kompozíciónak az eredetijét vagy valamely feldolgozását a Who, Rick Wakeman, Ritchie Blackmore Rainbow-ja vagy az Epica előadásában – hogy csak néhányat említsek a számos újragondolásból.
 
A második Peer Gynt szvitből „Solvejg dalá”-t hasonlóképp rögtön dúdolni tudnánk a Királyi Filharmonikusoknak a CD-mellékleten szereplő felvételével, legfeljebb a ráismerés döbbentene meg néhányakat. Pedig nem is oly meglepő, hogy szinte első hallásra megragadnak az emlékezetünkben e dallamok, hiszen Grieg muzsikája igazi tündérzene – a norvég népmesék varázslatos lényeihez illően a norvég népzenéből merítkező dallamokkal és ábrándos-csodás hangulattal.
 
Közben észre sem vesszük, hogy Grieg hangnemileg teljesen elbizonytalanít minket, vad, kromatikus lépésekkel megvezet, tévútra visz, s a hangok erdejében elengedi kezünk. Ugyanakkor mindvégig lírai, finom és mágikus marad, amint ez pillanatok alatt kiderül nemcsak az eredetileg Ibsen Peer Gynt című drámájához komponált színpadi zene hangversenyekhez kiválogatott tételeiből, hanem a Grieg pályájában meghatározó zongoradarabokból is.
 
Bármennyire norvég, bármennyire, szinte hivalkodóan nemzeti – amiért a németek egykor bírálták, a mi Bartók Bélánk ellenben dicsérte őt –, Edvard Grieg olyan komponista, akinek műveit és életét érdemes kissé alaposabban is megismerni, és ehhez tökéletes segítséget nyújt ez a kismonográfia. A kötet minden lényegeset elmond a szerző pályájáról, stílusának legfontosabb jegyeiről, és részletekbe menően elemzi a hangzó mellékleten szereplő műveket, a Királyi Filharmonikusok pedig megkapó ihletettséggel interpretálják a két szvitet.
 
A CD-mellékleten elhangzó művek:
1-4. Peer Gynt 1. szvit op. 46
5-8. Peer Gynt 2. szvit op. 55
9-20. Lírai darabok válogatás
 
Előadók:
The Royal Philharmonic Orchestra (1-8)
Mark Ermler – karmester (1-8)
Ronan O’Hora – zongora (9-20)