Főkép Ha olyan zeneszerzőt kellene említenem, aki szinte mindenben szembement a szokásokkal, folytonosan feszegette a tradíciók korlátait, minden bizonnyal Claude Debussy neve jutna az eszembe. Jószerével közhelyesnek tekinthető állandó meg nem értettsége; az, hogy korán elkezdett zenei tanulmányai során akadémiai mesterei rendszeresen bírálták formabontó megnyilvánulásait, később pedig még muzsikus kortársai sem mindig fogták fel újításainak irányát és jelentőségét. Ugyanakkor senki sem vonta kétségbe kivételes zsenijét, minek köszönhetően Debussyt ma már a 19. és 20. század fordulójának egyik legnagyobb hatású zeneművészeként tarthatjuk számon.
 
Debussy modernségére jellemző, hogy előszeretettel használta az úgynevezett egészhangú skálát, amely voltaképp a funkcionális zene hierarchiájának teljes lebontásával egyenértékű. Emellett hallhatunk még zenéjében ősi modális skálákat, a népzenékben gyakori pentatóniát, sőt, még a földrajzilag és kulturálisan egyaránt távoli népek zenéi is hatottak rá. Mindehhez a tematikus kidolgozás elvetése, az akkoriban egyre népszerűbbé váló dzsesszéhez hasonló improvizatív jelleg járult, a végeredmény pedig az a fajta, színekkel és hangulatokkal játszó muzsika, amit – vagyis a stílust – a kortársai végül zenei impresszionizmusnak neveztek el.
 
E forradalmi elegy kialakulásához persze szükség volt nem csupán a korszak költőinek barátságára, a festészet új, rokon irányzatának páratlan térnyerésére és népszerűségére, hanem a véletlen szerencse folytán Debussy életébe lépő mentorokra is. Egyik első zongoratanára Chopin tanítványa volt, míg arisztokrata pártfogója révén megismerkedhetett a Nyugat számára akkor még egzotikumnak számító orosz muzsika legkiválóbb képviselőivel: Borogyinnal, Rimszkij-Korszakovval és Csajkovszkijjal is.
 
Jóllehet a szokás szerint kellően informatív kismonográfia nem hangsúlyozza ki, legalább részben a Rameau iránti rajongása lehetett az oka, hogy operaszerzői munkásságához Debussy elsőként Wagner műveiből merítsen ihletet – hogy aztán szinte rögtön túl is lépjen szellemi mesterén. Így a színpadi deklamációt szerkesztő erőként használó francia barokk opera továbbgondolása vezethetett el a szabadon folyó, sokszor monoton ének előtérbe állításához Debussy egyetlen befejezett operájában a Pelléas és Mélisande-ban.
 
A CD-mellékletre ezúttal valóban jellegzetes alkotásokat, Debussy zongoraművei közül néhányat választott ki a szerkesztő. A többnyire kifejezetten rövid darabokat, sorozatrészleteket Ronan O’Hora hibátlan tolmácsolásában hallhatjuk, akinek ez alkalommal különösen a dzsesszes ritmusok megszólaltatása sikerült élvezetesen. Vagyis – bár a teljesség igényét nem várhatjuk el sem egy ilyen kis terjedelmű, ám csodálatos fordításban közreadott kötettől, sem egy alig több mint egyórás hangfelvételtől – kellően átfogó képet kaphatunk az eleinte Kodályra is nagy hatást gyakorló újítóról és művészetéről.
 
A CD-mellékleten elhangzó művek:
Két arabeszk
1. E-dúr arabeszk no. 1
2. G-dúr arabeszk no. 2
 
Suite bergamasque – részletek
3. Claire de lune (Holdfény) no. 3
4. Passepied no. 4
 
5. Reverie
 
Images (Képek) – részlet az I. sorozatból
6. Hommage a Rameau (Hódolat Rameu-nak)
 
Prelűdök – részletek az I. kötetből
7. Voiles (Vitorlák) no. 2
8. Le sons et les parfums tourment dans l’air du soir (Hangok és illatok keringenek az esti légben) no. 4
9. La fille aux cheveux de lin (A lenhajú lány) no. 8
10. La cathedrale engloutie (Az elsüllyedt katedrális) no. 10
11. Minstrels no. 12
 
Children’s Corner (Gyermekkuckó) – részletek
12. The Little Shepherd (A kis pásztor) no. 5
13.Golliwog’s Cake-Walk no. 6
 
14. L’Isle joyeuse (A boldog sziget)