Főkép

Majdnem egy évvel ezelőtt nagyon megszerettem a Budapest noir világát, noha eleinte tartottam attól, hogy az esetleges politikai vonatkozások miatt – amely nem igazán az én műfajom – nem fog tetszeni; de megkönnyebbülésemre a politika szerepe abban elenyésző volt – ellentétben a sorozat negyedik részével, ám legnagyobb meglepetésemre ez sem befolyásolta az olvasás élvezetét.
 
1946 júniusában Gordon Zsigmond és amerikai származású ismerőse, Daniel Zeker az Edison kávéházban üldögélve szemtanúja lesz egy furcsa merényletnek: valaki a szemközti házból tüzelve lelő három orosz katonát. A helyszínre érkezik Rajk László belügyminiszter, és a rendőrség a Vörös Hadsereg segítségével szélsebes tempóban nyomoz a tettes után. Eközben a nagy tételben játszó alvilági bűnözők összeharácsolt pénze szőrén-szálán eltűnik. Gordon pedig felveszi a zakóját, magához veszi a jegyzetfüzetét és a rejtély nyomába ered.
 
A történet – az első kötettel ellentétben – két idősíkon játszódik, bizonyos jelenbeli, 1946-os jelenségek magyarázata az egy évvel korábban keltezett fejezetekben rejlik. Ezekben a részekben gyakori a nézőpontváltás, egyszer Krisztina, Gordon talpraesett kedvese szemszögéből is követhetjük az eseményeket.
 
1945 májusában véget ér az emberiség legpusztítóbb fegyveres összecsapása, a több mint 60 millió ember életét követelő második világháború. „Mert elhagyatnak akkor mindenek.” Magyarország a szörnyű veszteségek elszenvedése után szovjet megszállás alá kerül, a kommunista párt figyelme mindenre és mindenkire kiterjed, többek között Gordon Zsigmond is élvezheti szívélyes vendégszeretetüket, minek következtében egészségügyi állapota erősen romló tendenciát mutat.
 
Érdekes megfigyelni, hogyan változik egy író stílusa a sorozat kötetei során, főleg, ha a legelső és a legfrissebb regényt hasonlítjuk össze; számomra a cselekmény tempója kevésbé volt feszes, kicsit szerteágazóbb, mint az első köteté, a befejezés pedig egy bővebb magyarázat révén kerekebb egészt alkothatott volna – de mindez nem jelenti azt, hogy a Budapest romokban kevésbé lenne színvonalas, mint a Budapest noir, csak valamennyire eltér tőle.
 
Kondor Vilmos regényeinek – számomra – az a legnagyobb erénye, hogy hiánypótló sorozatot alkotnak; szórakoztatóan, mégis hitelesen mutatják be Magyarország vészterhes korszakát, emellett a korabeli Budapest sajátos miliőjét, az utca emberét és a politikust egyaránt. Nyomasztó, sötét hangulatának hatására fekete-fehérben peregnek az olvasó lelki szemei előtt a képek. Egyszerre krimi, történelmi és kémregény, mindhárom műfaj kedvelője Kondor műveinek rajongójává válhat. Gordon Zsigmond képében a krimiirodalom emblematikus alakját teremtette meg, film noir-os stílusa, cinikus humora és éleslátása a kedvenc nyomozóim (ill. újságíróim) közé emelte.

Részlet a regényből