Főkép Komoly előítéletekkel láttam neki a könyv olvasásának, mert bevallom, harmatgyenge ifjúsági fantasyre számítottam, hiszen az Egmont Dark sorozat eddigi kötetei sem igazán az én ingerküszöbömnek valók. Szerencsére a sorozat első kötete, a Nightshade – Az őrzők kellemes csalódást okozott. Igen, tartalmaz sablonelemeket, de a gördülékeny stílus és az újszerű elemek – például az, hogy kivételesen a női főszereplő a veszélyes, nem a fiú – kárpótolnak a klisékért.
 
A tizenhét éves Calla a Nightshade farkas falka vezetője október végén férjhez megy Ren Laroche-hoz, a Bane falka alfájához, hogy egybekelésük révén új falka jöjjön létre. A lány kiszámítottnak hitt élete azonban egy csapásra megváltozik, miután – számára is ismeretlen okokból – megmenti egy fiú életét, akit medve támadott meg, az illető ugyanis nem sokkal később visszatér Calla életébe…
 
A nagy vámpír-tündér-zombi dömpingben a farkasok eddig nem nagyon jutottak szelethez a divat tortájából, Andrea Cremer regénye viszont egyike a kevés farkasos könyvnek. Csakhogy a történet szereplői nem likantrópok, állapotuk nem függ a holdállástól és nem elég egy puszta harapás vagy karmolás, hogy valaki farkassá váljon. Ehelyett az írónő a mágiának ad fontos szerepet a mitológiában.
 
A farkas falkák (más néven őrzők) feladata a vigyázók megóvása a rebellis keresőkkel szemben. A vigyázók boszorkányok és varázslók, feladatuk az emberiség védelme azok tudta nélkül, afféle uralkodótestületként irányítják az őrzőket, a testőrködésért cserébe mindent biztosítanak számukra, ami a kényelmes élethez szükséges.
 
Ezeket az évszázados szokásokat kérdőjelezi meg Shay, aki első benyomásra átlagosnak tűnik, de a harcedzett olvasó az elejétől gyaníthatja, hogy valami titok lappang a háttérben. Kérdéseivel felébreszti Callában a gyanút és lényének egy része fel akar lázadni a sorsa ellen, amely már születésekor eldőlt.
 
A szereplők nekem kicsit egysíkúak, jelen állás szerint nem sok meglepetés tartogatnak. Annak viszont nagyon örültem, hogy végre normális családképet láthatunk: egyik szülő sem halt meg vagy tűnt el, és még csak nem is hódolnak káros szenvedélyeknek, a testvér, Ansel imádja a nővérét, és Calla is szereti az öccsét.
 
A Nightshade – Az őrzők nem tartozik a bugyuta, tűzre való ifjúsági regények közé, bár távol áll attól, hogy kiríjon a műfaj számtalan példánya közül. Nem vált ugyan a kedvencemmé, de kíváncsi vagyok a folytatásra, amely Wolfsbane – A keresők címmel fog megjelenni.