Főkép 
Berg Judit négy gyermekes édesanya és hazánk egyik legsikeresebb meseírója. Olyan sorozatok fűződnek a nevéhez, mint a Maszat, a Panka és Csiribí, a Cipelő cicák, na meg a talán legsikeresebb, a Rumini nevű kisegér kalandjairól szóló. Számomra mégis a Hisztimesék lett az első könyve, amiről a feleségem olvasott több babás, kisgyerekes fórumon is dicsérő sorokat. Az én cikkem is olyanokkal lesz tele.
 
Valójában egyszerű, kedves kis mesék ezek. Először is van egy Felnőttmese Egy nagyon hisztis pici lányról, ami tökéletesen írja le, milyen is az, ha egy gyerek hisztizik. Judit humora is megcsillan itt, ahogy elmeséli, mennyi „jó tanácsot” kap az ember, ha pl. buszon utazik, és hisztizik a gyereke… Aztán jön három kis történet: Hiszti manóról, A csupasz kislányról, valamint a Rendrakós mese. S végül van egy ráadás is, a kiskacsáról, akit a róka tanított meg úszni.
 
Mint mondtam, egyszerű kis sztorik ezek, amikben (mármint a ráadást kivéve) Berg Judit teljesen valós helyzeteket ír le, amikor is adta kölke hisztizik. És nem is tudom, melyik a jobb és fontosabb: hogy micsoda empátiával közelít a témához, ill. a gyerekhez, vagy az, hogy milyen kedves humorral teszi ezt. De van ezeknél is jobb: a mesék működnek.
 
Meglehet, nem ad olyan élményt a szülőnek ez a kötet, mint mondjuk a Volt egyszer egy Máté Angitól, noha a nyelvezete tiszta és szép. De a lényeg az, hogy mint reagálnak a gyermeknek nevezett üvöltöző kis ördögfiókák! Arra már korábban rájöttem magam is, hogy nagyobbik, a megfelelő korban (ld. dackorszak, 2 és 4 év között) lévő fiam figyelmét el lehet terelni az aktuális hisztijéről, ha belekezdek valami történetbe, ami valamiért megragadja a figyelmét. Igen ám, de amikor helyzet van, a gyerek üvölt, és az ember is kezdi elveszíteni a türelmét, akkor elég ritkán jut eszébe, hogy melyik könyvet kapja elő, vagy milyen mesét kezdjen el hirtelenjében mondani.

Ezért hát leteszteltem a könyvet: ahogy kezdett belemelegedni apró emberünk a soros balhéba, elkezdtem neki felolvasni a Rendrakós mesét. De már a vége előtt ott hagyott. Ezzel együtt lenyugodott, és mehettünk végre fürödni. Hanem rá két napra mit mond reggel az anyjának? Ezt, szó szerint: „Anya, segítesz nekem rendet rakni?” Nos, ha Varró Dani kapott tőlem egy sört a babás verseiért, amik szintén csodás módon működnek, akkor azt hiszem, Berg Juditnak is jövök valamivel, amit szeret! :) Mert bizony ez az ő meséinek az érdeme, egyben remekül jelzi azt is, hogy még ha azt hisszük is, hogy a gyerek épp nem is figyel oda, attól még bizony megjegyez mindent, feldolgozza és reagál rá. Nem akármilyen lecke ám ez bármely szülőnek (kivéve természetesen a tökéletes anyákat és apákat, akik remélem, nem olvassák sem e cikket, sem e könyvet, hiszen nekik úgysincs minderre szükségük, ellenben ők lehet, hogy csak holmi fura mesékben, vagy csak a saját fejükben léteznek…).
 
A könyv illusztrációiról annyit, hogy picit groteszkek, de aranyosak és szerethetők – kicsit talán még a Varjú dombi mesékre is emlékeztetnek, azok borongós, setét atmoszférája nélkül. Azt hiszem, szeretnék is magamnak egy Hisztimanót ábrázoló pólót. :)