Főkép Hmm
És még egyszer hmm.
 
Utoljára, ha jól emlékszem, Jónás Zsolt könyvét, a Túlpartot olvastam a hazai horrortermésből, s ez bizony nem tegnap történt. Egyszóval ideje volt, hogy megtudjam, most éppen mi újság errefelé.
 
Abban az értelemben nincs változás, hogy a kiadók nem adnak ki ilyen könyveket (vagy csak én nem látok ilyet), mert nincs szerző, aki effélét írna, s a nemlétező szerzők pedig azért nem írnak, mert nincs kiadó, aki… Vásárlók meg azért nincsenek, mert nincs mit vásárolniuk és más lehetőség nem lévén King, Koontz és Barker műveivel múlatják az időt. A manapság divatos tinivámpíros regényeket nem sorolom ide, mert ugyan ijesztőek, de másként.
 
Azért nem ennyire „horrorisztikus” a helyzet, mivel ma már vannak olyan megoldások, amikkel részben elkerülhető a könyvkiadás megszokott akadálypályája. Jó példa erre a Pokoli szimfóniák című kötet, ami amolyan segíts magadon módon látott napvilágot. Már ez is megérne egy hosszabb beszélgetést a szerzőkkel, de ennél sokkal érdekesebb a tartalom.
 
Angyal Sándornak jutott talán a legnehezebb feladat, hiszen az egymással kapcsolatban nem lévő négy történethez kellett összekötő szöveget írnia, de úgy, hogy annak egyrészt értelme is legyen, másrészt átvezesse az olvasót az egymástól eltérő hangulatok között, illetve megszemélyesítse a Fényhozót, az első bukott angyalt, a Pokol urát, a Gonoszt. Ez utóbbi feladatot is remekül megoldotta, mivel nem csupán ármánykodást kapunk, hanem egy vitatkozó, a tekintélyelvűséggel és a szemében illogikus renddel szemben perlekedő értelmet, aki nem rest kényelmetlen kérdéseket feltenni – s közben folyamatosan mosolyog, vélhetően rajtunk.
 
Az első hosszabb lélegzetű írás Bíró Szabolcs műve, akinél még mindig tart a Prága mánia (ami persze nem baj), s ennek köszönhetően ez a történet is ebben a városban játszódik. A zongorista meséje révén egy kicsit kapcsolódik az előző regényéhez (Sub Rosa), nagyobb részt azonban önálló történet. Nem tudom, mennyire tekinthető önéletrajzi elemnek a ponyvaírásban megcsömörlött író megkísértésének motívuma, mindazonáltal a végén úgy éreztem, hogy Szabolcs ennél többre is képes, a részek valamiért nem álltak össze olyan egésszé, amire nyugodt szívvel rávágnám: hűha, ez igen.
 
A következő novella azonban teljesen elvarázsolt, pedig ebben nincs túl sok borzongás, csak egy kis misztikummal öntötték nyakon az alapot, ám az izgalmas történet mellé (ami a rövid terjedelem ellenére is többszörösen csavart) Nolik Antal olyan háttérhangulatot csempészett, amihez hasonlóval nem találkoztam mostanság. Határon túli magyar kisebbség, múltidézés, mindez egy magyarországi szerb bankember szemével láttatva – nem semmi. Nem véletlenül ez lett az egyik kedvencem a kötetből: furmányos, szellemes, csak dicsérni tudom. A Stephen King motívum (legalábbis erre tippeltem) pedig csak dob az összhatáson.
 
A másik kedvencem Michael Mansfield, a többiekhez képest kicsit hosszabb írása. Egy időben nagyon szerettem a világraszóló összeesküvéseket, valamint az egyszemélyes hős jól megmenti a világot meséket. A pokol szimfóniája első blikkre hasonlít ezekre, de az évszázadokon átívelő, napjainkban tetőző történet inkább rólunk, egyszeri halandókról szól (no meg persze a közöttünk settenkedő narrátorról), így magányos hőst nagyítóval sem találunk benne – de nem is hiányzik, ez a történet így kerek, ahogy van. Kimondottan tetszett például a címben említett zenemű átalakulása – Mansfield ezt a részt jól megírta, ráadásul még a befejezést is teljesen helyénvalónak érzem.
 
Az utolsó hosszabb lélegzetű írással ismét nem tudtam teljes mértékben megbarátkozni, és ez nem annak köszönhető, hogy alapban idegenkedem a doktoroktól. Tony Toscano sorsa ugyan kellőképpen szövevényes, és tragédiákkal terhelt, de valamiért a szöveg nem győzött meg arról, hogy valóban olyan nyomorultul érzi magát, amennyire ez a történtek és a jelen körülményei alapján feltételezhető. Persze ha gyakorlott alkoholistának veszem, akinek már nincs világos pillanata, nos ez esetben rendben van a sztori, de akkor meg nem beszélne ilyen összeszedetten.
 
Mindent mérlegre téve azt mondom, nem csupán azért érdemes elolvasni a Pokoli szimfóniák című kötetet, mert magyar és horror (valamint misztikus), hanem mert jól megírt, izgalmas történeteket tartalmaz.
 
A kötet tartalma:
Proferno
Bíró Szabolcs: A Corelli-kísérlet
I. Interferno
Nolik Antal: Elkoptathatatlan
II. Interferno
Michael Mansfield: A pokol szimfóniája
III. Interferno
Jonathan Cross: Doktorok
Epiferno



Kapcsolódó írások:
Interjú Nolik Antal íróval
Interjú: Michael Mansfield, a túlélő, 2009. augusztus
Interjú: Jonathan Cross, a boldogságcsináló - 2009. november