Főkép

A könyv a kevésbé ismert, éppen ezért annyira nem is népszerű Agatha Christie történetek közé tartozik. Ennek egyik oka lehet Hercule Poirot és/vagy Miss Marple távolmaradása, akiknek személyisége, okoskodása és emberismerete biztosíték a sikerre, míg a helyükre lépő Race ezredes (részben szűkre szabott jelenléte miatt) nem tudja betölteni Agatha Christie nyomozóitól elvárt szerepet. Ennek egyenes folyományaként a kelleténél többen magyaráznak az olvasónak, aki szegény bizony elveszik a folyamatos mesélőváltásokban, ráadásul néhányan közülük az igazság helyett valami egészen mást mondanak.

Az sem javít a helyzeten, hogy hasonló cselekménnyel már ismerünk egy Christie írást (Sárga írisz), amit ráadásul még a legutolsó TV-sorozatban is vetítettek, David Suchet főszereplésével. Amin ugye nem csodálkozhatunk, elvégre Poirot történetről van szó. Szóval ne lepődjön meg senki, ha menet közben déja vu érzése támad, de aztán mégsem úgy alakulnak az események, mint „korábban”.

A gyilkosság mellett még egy hangulatfokozó elemet használ az írónő, mégpedig a misztikumot. Ez avatott kezekben tényleg nagyon hatásos, de ezúttal nem voltam meggyőzve. A természetfeletti érzékeltetéséhez többre van szükség, mint pár szereplő időnkénti kijelentéseire és furcsa viselkedésére – ez a szál valahogy kilóg az egész történetből (bár az is lehet, hogy ködös őszi délutánra való olvasmányról van szó, nem pedig verőfényes tavasziról).

De nem folytatom, mert a végén még elfogynak a meglepetések – ezt pedig nem szeretném. Mert a felsoroltak ellenére tetszett a regény, kivált, hogy a sokszereplős narráció következtében a megoldás egészen a befejezésig nyitott maradt. Érdekességként megemlítem, hogy a történetben szereplő testvérpár (Rosemary és Iris) viszonya hasonlít Agatha és nővére (Madge) kapcsolatára. No meg ez az utolsó alkalom, hogy Race ezredessel nyomtatásban találkozhatunk.

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november