Főkép

A könyv címében szereplő parancsot Hitler adta ki 1944-ben, amikor már tisztán látszott, nem sikerül megállítani az előrenyomuló szövetséges csapatokat. A parancs végrehajtásával Dietrich von Choltitz tábornokot bízzák meg, aki már csak a megfelelő csapatok és a szükséges robbanóanyag megérkezésére vár. A kellékek viszont lassan gyülekeznek, hiszen nincsenek megfelelő szállítóeszközök, és szinte állandósulnak a légitámadások.

Ide (Párizsba) húzódik vissza hadosztályával Mercedes vezérőrnagy is, miután végigharcolták az utat Normandiától visszafelé. Bár a fegyelem és a feljebbvalók tisztelete nem túlságosan erős a csapatokon belül, csatában még mindig a legjobbaknak számítanak.


Számtalan ütközet van már mögöttük, többek között megjárták Sztálingrád és Monte Cassino poklát is. Mindenütt a legveszélyesebb helyekre küldték őket, ahol csupán a halált osztogatták bőkezűen, másra nem számíthattak. Büntetőszázadokról lévén szó, ezen mondjuk nem is lehet csodálkozni.

Sven Hassel regényének segítségével igazából csak életkép(töredékek)et kapunk, amelyekből valahogy mégis összeáll a hazafelé menekülő német hadsereg állapota, valamint a felszabadításra váró franciák hangulata. A korábbi regényekből megismert bajtársak pedig igyekeznek a lehető legjobban eltölteni a háborúból még hátralévő napokat, időnként egyáltalán nem törődve a következményekkel. Saját fegyvereiket adják el az ellenállásnak, sőt, ha úgy hozza kedvük, halálra ítélt foglyot szöktetnek meg a börtönből. De ugyanilyen nemtörődömséggel harcolnak a szövetségesekkel szemben is, vagy szállnak szembe a tábori csendőrséggel. Képesek együtt mulatni az ellenállás tagjaival, hogy aztán malaclopásra induljanak az éjszakában. Miközben körülöttük az egész világ megbolondul, ők saját elveik szerint cselekszenek. Tetteikben kevés a logika, és talán éppen ezért képesek életben maradni.

Mint az életmű többi részében, itt is kiérződik a szerző személyes részvétele az eseményekben, hiszen annak idején ő is ott harcolt a büntetőszázadban, alakjait saját bajtársairól mintázta. Harcban edződött veteránok ők, akik ha kell, gondolkodás nélkül ölnek, de időnként – talán éppen ezt ellensúlyozandó – segítenek a rászorulókon is.

A szerző életrajza