Főkép

 
Amíg Rejtő másik western könyve nem nyerte el különösebben a tetszésemet, addig A Nevada szelleme kellemes meglepetést okozott.
 
Gyakorlatilag ebben is felvonul egy rakat western kellék, úgy mint a magányos hős, aki kívülről érkezik a közösség életétnek rendberakására, ugyanis ezzel a feladattal a helybéliek nem boldogulnak. Hősként rendelkezik az elvárt fizikai képességekkel (jól lő, komoly pofonokat képes kiosztani, remekül állja a testi megpróbáltatásokat, stb.), valamint erkölcsileg is annyival áll az átlag felett, mint ahogy mondjuk a Mount Everest viszonyul a Kékeshez. Csak éppen keresztényi szeretet helyett bosszúvágy vezérli lépteit, amikor apja gyilkosát kergeti Nevadában.
 
Az üldözött ugyan nem a legördögibb bandita, aki a Mississippitől nyugatra zaklatja a lakosságot, de mindenféle váratlan fordulatoknak köszönhetően jóval a törvény és hősünk előtt jár, s egy pillanatig sem mond le a meggazdagodásról, sőt ennek érdekében a megelőző gyilkosságot is megengedhetőnek tartja.
 
A táj a fenti ellentétnek kellőképpen vad hátteret biztosít, amit a Rejtő tőle szokatlan módon, már-már képszerűen oszt meg az olvasóval. Természetesen valahol a környéken elrejtett kincs várja az arra érdemeseket – és persze mindenkit, aki munka nélkül kíván meggazdagodni.
Statisztaként feltűnik még egy rakat cowboy, akik a cseppet sem kifinomult modorukról híresek, valamint két sheriff, egy indián pásztor – és kicsit rombadöntve a vadnyugati romantikát, egy porszívóügynök. Ez bizonyos értelemben érthető húzás Rejtő részéről, hiszen kívülállóként ez a figura előítéletek nélkül mond véleményt a vadnyugatról, s ahogy megpróbál beilleszkedni, de legalább elvegyülni a helybéliek között, még jobban kiderül, milyen is a nyugati vendégszeretet.
 
Ám ezt a pluszt egy az egyben semmissé teszi szememben a tény, miszerint a jóember porszívót árul. Vagyis a farmerházakban már elektromosság zizeg, ami jóval a hőskorszak utánra datálja a cselekményt – még jó, hogy automobilok nem száguldoznak a pusztában. Úgy érzem, Rejtő is tisztában volt ezzel a megbicsaklással, és egy-két kósza jelenetet leszámítva a porszívók nem kapnak lehetőséget az érvényesülésre.
 
A történet a porszívók és a női főszereplő túlzottan idealizált mivolta ellenére tetszetős, mondhatni egyenes vonalban tart a végkifejletig, hogy a harmincas évek westernjeire jellemző módon a jók és a rosszak elnyerjék azt, amit megérdemelnek. Rejtő ezúttal a Pokol a hegyek között című regényénél sokkal hihetőbben ír, a történet is jó, s nem utolsó sorban majdnem végig sikerül fenntartania a western hangulatot. Azért érződik, hogy nem ebben a műfajban van otthon, valahogy nem sikerül kihoznia magából azt a maximumot, ami mondjuk a Piszkos Fred könyveket jellemzi.