Főkép

Jordan Belfort neve Magyarországon nem nagyon ismert, legalábbis a leglátogatottabb keresőoldal is kevesebb, mint 500 magyar oldalt talál a nevére és ennek jelentős része erről a könyvről szól. Viszont amit tudni érdemes róla: a Wall Street egy meghatározó személyisége volt a 90-es években, aki 26 évesen már multimilliomosnak mondhatta magát, 36 évesen pedig elítélt „bűnözőnek”, aki 20 hónapot töltött börtönben.
 
Őszintén megmondva, amikor kezembe vettem a könyvet, az első gondolatom az volt, hogy nagyon vastag, és a második sem volt sokkal pozitívabb, hiszen úgy gondoltam, hogy „már megint egy olyan történet, ami egy hollywood-i film forgatókönyve is lehetne és nincsen sok köze a valósághoz”. Ezzel nem is tévedtem túl nagyot (legalábbis a mondat első felével kapcsolatban), mert kiderült a könyv oldallécéből, hogy Martin Scorsese filmet fog forgatni (vagy talán már meg is tette) és a főszereplő nem kisebb sztár lesz, mint Leonardo DiCaprio. Viszont a gondolatom második részében, miszerint a történet nem valós, csúnyán tévedtem, hiszen ez egy önéletrajzi könyv, amit az egyik legnagyobb tőzsdemanipulátor írt meg a saját életéről. Ennyi információ nekem elég is volt, hogy érdeklődést váltson ki belőlem, és hogy elkezdjem elolvasni ezt a remek könyvet. Igen, mert ez egy remek könyv, legalábbis nekem ez a véleményem.
 
Jordan Belfort pályafutását 1987-ben kezdte el, mint „tárcsázó”, azaz a ranglétra legalsó fokán helyezkedett el, vagyis ahogy az akkori főnöke megfogalmazta: „Nyomorultabb vagy, mint egy féreg a pocsolyában”. Ha valaki így kezdi saját önéletrajzi könyvét, az mindenképpen felkelti az ember érdeklődését. Az író stílusa nem szokványos (vagyis igen nehezen tudnék itt megfelelő szót találni, ami ténylegesen és korrekten fejezi ki, hogy milyen is pontosan), de egyben biztos vagyok lebilincselő és szórakoztató. Nekem azok a szövegrészek tetszettek a legjobban, ahol szinte tételesen leírja, hogy milyen drogok és egyéb szerek voltak a szervezetében. Nem, nem azért, mert bármi ilyen jellegű szernek a fogyasztója volnék, hanem azért, mert mélyen legbelül szinte elismerésre méltó, hogy ez az ember ezek után képes arra, hogy megírjon egy könyvet (vagy akár az, hogy élő embernek mondhatja magát). Viszont a könyv lényege nem (vagy legalábbis nemcsak) a drog, hanem egy érdekes ember hihetetlen életpályája (legalábbis egy része).
 
Aki olvasta Po Bronson Bankvilág vitriolban című könyvét és tetszett, annak garantálom, hogy ez a mű is tetszeni fog, akinek viszont egyikhez sem volt még szerencséje, annak ajánlom, hogy olvassa el valamelyiket...