Főkép„Meleggel és napsütéssel fordult délelőttbe a reggel. A látóhatáron emelkedő barnás szeptemberi hegyek úgy néztek ki, mint töredezett vályogfalak, melyek felé elég lenne csak úgy kinyújtani a kezem, hogy megérintsem őket. Mérföldeken keresztül vezettem, mire végre helyet változtattak.”
 
Újra itt van Lew Archer, hogy ismét elvezessen bennünket a második világháború utáni Amerika sötét mélyére. Minden tiszteletem az övé, hiszen már az sem tűnik egyszerű feladatnak, hogy ennyi emberi mocsok után egyáltalán kimerészkedjen az utcára, és ott szembenézzen a járókelőkkel.

Merthogy foglalkozásából kifolyólag általában mások titkai között keresgél, hogy az éppen aktuális megbízója számára kiderítse az igazságot – miközben igyekszik betartani saját erkölcsi elveit. A titkok között pedig rendre irigységgel, gyűlölettel, kapzsisággal és seregnyi egyéb bűnnel találkozik – a sötétben való járkálás után számára a félhomály is örömteli lehet.
 
Ezúttal egy tehetős család (már megint) belső viszonyait kell megismernie, hogy eleget tegyen a legkisebb fiú kétségbeesett kérésének, amelyre a meglehetősen alkalmatlan hajnali (ébredés előtti) órában kerül sor. A kettejük közötti kapcsolat elmélyülése ellen számos érv szól, s ezek között talán még az a legenyhébb, hogy a fiú most szökött meg a diliházból.

Az biztos, valami nem kerek a Hallman családban, a testvérek finoman fogalmazva sem kedvelik egymást, asszonyaik pedig kimondottan gyűlölettel néznek a másikra, és mindent megtesznek a családi tűzfészek felszításáért. Köröttük keselyűként kering pár helyi híresség, akik vélt vagy valódi hatalmuk felhasználásával próbálnak... többek között ezen próbálkozás mibenlétét kell kiderítenie Archernek. De nem csak a jelenben, hanem a múltban is van pár fura haláleset, s az élők viselkedése alapján ezek körül sincs minden rendben.
 
Csak most tűnt fel, mennyire időtlen regényeket írt Macdonald. Nagyon kevés technikai utalást használ, a napi politika vagy társasági élet pedig egyáltalán nem része a szövegnek, ezért aztán egy pillanatig sem érezhető az első kiadás óta eltelt több mint ötven év – ez könyv a mai napig érdekes, izgalmas és továbbra is irodalmi beütéssel bír. Ihletett mondatai bármely kortárs író díszére válnának.
 
Az általam eddig olvasott Macdonald történetekhez képest újdonságot jelent a főszereplő múltjának említése, illetve személyes érintettsége az ügyben. Ettől csak még jobban szerethető, esendő ember lett belőle.
 
Nem mondom, hogy ez a legjobb Archer krimi, amit eddig olvastam, de hogy ott van az első háromban, az biztos. A befejezésig fogalmam sem volt az elkövető kilétéről, igaz, nem is nagyon érdekelt menet közben a megfejtés, annyira élveztem azt a kiszikkadt hangulatot, ami az oldalakból áradt.
 
„S a kérdések ismét elkezdtek felgyülemleni a fogam mögött, az örökös kérdések, miközben számban éreztem a válaszok ízét, melyek sósak voltak, mint a tenger vagy a könny, keserűek, mint a vas vagy a félelem, édes-savanyúak, mint a gyűrt pénz, ami már számtalan kézen átment.”
 
A Lew Archer-sorozat kötetei: Mozgó cél (The Moving Target) (1949)
Fulladásos halál (The Drowning Pool) (1950)
Ki így hal meg, ki úgy (The Way Some People Die) (1951)
A csontketrec (The Ivory Grin; vagy: Marked for Murder) (1952)
Áldozat kerestetik (Find a Victim) (1954)
A barbár part (The Barbarous Coast) (1956)
A fúriák (The Doomsters) (1958)
A Galton-ügy (The Galton Case) (1959)
A Wycherly család (The Wycherly Woman) (1961)
The Zebra-Striped Hearse (1962)
A másik férfi (The Chill) (1964)
A dollár túlsó oldalán (The Far Side of the Dollar) (1965)
Black Money (1966)
Mindenki ellenség (The Instant Enemy) (1968)
Búcsúpillantás (The Goodbye Look) (1969)
Eltűntnek nyilvánítva (The Underground Man) (1971)
Csipkerózsika (Sleeping Beauty) (1973)
A kék pöröly (The Blue Hammer) (1976)