Főkép Alex újságíró Budapesten, napjainkban. Abban a városban, amit valamennyien ismerünk, ki jobban ki kevésbé, de mindenki tudja, hogy miről beszélünk, ha Budapestről van szó. A képet nem is nagyon zavarja semmi, simán gondolhatjuk, hogy egy átlagos rosszfiút fog üldözni egy csomó jófiú és joggal képzelhetjük, hogy a végén a jók győznek.
 
Alex nagyapját megölik és ő szeretné kinyomozni, hogy ki tette, mert valahogy nem tudja elhinni, hogy egy „átlagos” rablógyilkosság áldozata lett. Ekkor még mindig a mai Budapesten érezhetjük magunkat.
Viszont az idő előrehaladtával egyre többször van olyan érzésünk, hogy valami fura párhuzamos valóságba kerültünk és faja kis városunkba ufókat költöztettek helyettünk.

Egyrészt csendőrök igazoltatják főszereplőinket szinte napi rendszerességgel, másrészt szélsőjobboldali többség van kialakulóban Európa szerte. Már nem olyan barátságos ez a Budapest. Egyre jobban csúszunk át a nem jó hely Budapestre.
Ahogy így észrevesszük, hogy a könyv nem itt játszódik, persze megnyugszunk, de egy baromi nagy összeesküvés kellős közepén találjuk magunkat.

Van itt minden: roma nők meddővé tétele, pokolgépes robbantások, szétvert tüntetés, propaganda és a médiák fölötti teljes hatalomátvétel.
Hogy mindez ne legyen olyan egyszerű, hova máshova, mint a náci időkbe nyúlnak vissza a szálak. 2010-ben, nekem, azért kicsit fura még mindig arról olvasni, hogy a nácik mi-mindent elterveztek előre, és hogy simán részesei lehetünk egy Európa méretű elnyomó rendszernek bármikor.

Tudom, hogy manapság elég nehéz főgonoszt találni, de szerintem a nácik már nem olyan ijesztőek, mint mondjuk 20 vagy akár 10 éve. Úgy a valóságban ijesztőek, csak valahogy könyvben már nem annyira. Nekem.
Ha ezen túltesszük magunkat, viszont teljes mértékben élvezni lehet azt a képet, amit LeBron lefest nekünk. Minden részlet a helyén van, ésszerű és reális a könyv minden anti utópisztikus pillanata.
 
Attól működik a regény, hogy ha nem lenne túlzás, akár még igaz is lehetne. Nem annyira elvadult kép, amit lefest elénk, viszont annyira meg nem reális, hogy ne tudjunk felsóhajtani és azt mondani, hogy hála a jó égnek ezen a jó hely Budapesten élek, és nem telepítettek a helyemre UFO-kat.
 
Részlet a regényből