Főkép Jóllehet Gabriel García Márquez önéletírása, az Azért élek, hogy elmeséljem az életemet egy évvel a spanyol eredeti kiadást követően, vagyis 2003-ban megjelent magyarul is, tudományos igényű életrajzra további hat esztendőt kellett várni idehaza.
Ám más országok sem mondhatták sokkal szerencsésebbnek magukat, hiszen az eddigi legátfogóbb és legalaposabb efféle munka 2008-ban látott napvilágot, ráadásul angol nyelven.
 
Az életrajz készítője, a Pittsbughi Egyetem Edinburghban doktorált professzora, Gerald Martin nem közönséges García Márquez-kutató, hanem a Nobel-díjas kolumbiai zseni hivatalos életrajzírója, aki személyes találkozások, interjúk és beszélgetések révén valóban bennfentes információkkal egészíthette ki a hivatalosan megtudható adatokat, hogy García Márquez rokonaival, ismerőseivel, a pályatársakkal, sőt, Fidel Castro kubai vezetőhöz hasonló politikai személyiségekkel folytatott diskurzusaiból merített mozzanatok segítségével a lehető legteljesebb képet rajzolja meg a mára legendává lett íróról, a modern mágikus realizmus megteremtőjéről, vagy legalábbis legfontosabb képviselőjéről.
 
A Martin által összeállított életút- és pályaábrázolás végtelenül aprólékos, részletekben gazdag kép, amely számos aspektusát végigköveti ennek a rendkívüli életnek, a liberális ősök örökségétől az író mai, aktív és leplezetlen baloldaliságáig, a García Marquez világszemléletét alapvetően meghatározó, műveiben szinte mindenütt jelenlévő szabadság- és szerelemvágyig.

Mert hiszen tudjuk, hogy ebben a rendkívüli életműben, s különösen a központi regényben, a Száz év magányban García Marquez ténylegesen önnön és családja históriáját meséli el, méghozzá nem csupán az elbeszélés, hanem a fantasztikummal teli mese értelmében egyaránt.
 
Bonyolultságában, a megszokottnál jóval nagyobb odafigyelést igénylő követhetőségében voltaképp Martin műve is a Száz év magányt utánozza le. Ám ami egy regény esetében annak elsődleges eszköze és értéke lehet, tudományos munkánál nem feltétlenül cél- és ésszerű megoldás.

Persze a visszakereshetőséget biztosítják a fejezetek és alcímek, no meg az ilyen jellegű művekben elengedhetetlen névmutató, könnyed, és mindenekelőtt kifejezetten szórakoztató olvasmányra nem érdemes számítani. Igaz, referenciaköteteknél nem is lehet ez az elsődleges cél.
 
Ennek ellenére érdemes belelapozgatni a könyvbe, és lassan, apránként megismerkedni García Márquez életének és munkásságának izgalmas részleteivel, az igazán vállalkozó szelleműeknek pedig egyszer mindenképp érdemes az elejétől a végéig átrágni magukat a több mint hatszáz oldalon (ami ráadásul a tervezett teljes életrajznak csupán töredéke).
Ugyanakkor – ha másért nem, összehasonlításképp – feltétlenül meg kell ismerkedni az író önvallomásával is, hiszen az ősforrásnál hitelesebben senki nem mesélhet el egy elétet.