FőképA huszonegy éves Brida ezért keresi fel a Dublintól csaknem 150 kilométerre élő folki Mágust, mert mágiát szeretne tanulni, saját bevallása szerint azért, hogy választ találjon élete bizonyos kérdéseire, hogy megismerje az okkult erőket, illetve hogy esetleg elutazzon a múltba és a jövőbe.
 
Volt idő, amikor a Mágus nagyon híres Mester volt, akit tisztelt a Hagyomány. De elkövetett egy hibát… ezért most magányosan járja a hegyeket és az erdőt. Már nem akarja senkinek megmutatni a minket körülvevő párhuzamos univerzumokat, az angyalokat, a természet bölcsességét, a Nap Hagyományának (a téren és a körülöttünk lévő dolgokon keresztül tanít) és a Hold Hagyományának (az időn, és az idő emlékezetében megmaradt dolgokon keresztül tanít) titkait. A mágia egy híd, amin keresztül átjuthatunk a látható világból a láthatatlanba, és megtanulhatjuk mindkét világ leckéit. A hídon való átjutás módját azonban mindenkinek magának kell felfedeznie. Ehhez nem kell mást tennie, mint elhinni, hogy képes önmagát tanítani, hogy amikor valaki megtalálja az útját, nem szabad félnie a csalódástól, a vereségtől, a csüggedéstől és attól, hogy rosszat tesz, hiszen ezek mind a tanulás folyamatának részei. A Mágus meglát valamit a lányban, amiért tanítványául fogadja. Az első tétova lépések…
 
Ez felkelti az okkult tanulmányokra szakosodott könyvesbolt tulajdonosának érdeklődését, ezért Bridát egy Wicca nevű nőhöz irányítja, aki majd kideríti, hogy az Adottságon kívül miért szentelt annyi figyelmet neki a Mágus. Újabb lépések az úton…
 
Wicca is lát valamit a lányban, ám ő elsősorban az Adottságát szeretné kideríteni, hogy elkezdhesse tanítani a Hold Hagyományára. Ehhez először megismerteti vele a Másik Fél fogalmát, rávezeti, hogy a vereségek, a csalódások és a kiábrándulások ellenére sem szabad feladnia a Szerelem keresését, hiszen felelősek vagyunk azért, hogy minden inkarnációban újraegyesüljünk legalább az egyik Másik Felünkkel. És elkezdődik…
 
Brida tehát a bölcs férfi segítségével megtanulja legyőzni a félelmeit, az érett nő segítségével pedig megtanul táncolni a világ rejtett dallamára. Bár vannak Mesterei, az úton egyedül kell haladnia, hiszen csak így ismerheti meg múltját, jelenét és jövőjét. Meggyőződésem, hogy ha Lorens nem szeretné annyira, és nem olyan lenne, amilyen, kapcsolatuk rövid távon tönkremenne. De Lorens szereti, és olyan, amilyen. És folytatódik…
 
Miközben figyeltem Bridát, ahogy halad az úton, egyre jobban érdekelt, hogy vajon a kilenc Adottság (a bölcsesség, a tudás, a hit, a gyógyítás, a csodatévő hatalom, a prófétálás, a szellemekkel való beszélgetés, a nyelveken beszélés, a magyarázás képessége) közül melyik szunnyadhat benne mélyen elrejtve. És vajon minek kell történnie ahhoz, hogy felszínre törjön, és megmutassa végre önmagát?
 
A különböző mágikus hagyományok megtapasztalásába bátran belevágó fiatal nő története Paulo Coelho harmadik regénye, amit közvetlenül Az alkimista után írt. A szeremről és barátságról szőtt misztikus történetben a pogány vallások, különösen a wicca bizonyos elemei igen erőteljesen megjelennek, miközben tetten érhetők a szerelem különböző értelmezésének pillanatai is. 1990-ben, amikor ez a könyv megjelent, az emberek sem már, sem még nem voltak elég nyitottak a világ spirituális megismerésére, a Misztériumok elfogadására, arról nem is beszélve, hogy egyesek talán még szentségtörésnek is tartották az Isten női arcáról szóló elképzeléseket. Az eltelt években azonban sokat változott a világ, és most, 20 évvel születése után már csaknem teljesen természetesnek veszünk mindent, amit benne olvasunk, amire felhívja a figyelmünket, amit általa átélhetünk.
 
Nem mondom, hogy mindenkinek tetszeni fog, hiszen vannak emberek, akik még nem készültek fel a világ ilyen jellegű megismerésére, értelmezésére, akik két lábbal állnak a földön, és csak a kézzel fogható dolgokban hisznek. Ők nagy valószínűséggel nem fogják elolvasni, ami talán nem is baj, hiszen csak összezavarodnának, vagy ami még rosszabb, zagyva sületlenségnek, jobb esetben mesének tekintenék, és ezzel komoly károkat okoznának mindenkinek. Azok viszont, akik hisznek a mágia és a boszorkányság létezésében, akik nem akadnak fent azon, hogy egyesek számára két istenség létezik (egy férfi és egy nő), akik hisznek az öt elem (föld, víz, tűz, levegő, lélek) erejében, akik elfogadják, hogy az utunkat magunknak kell megtalálnunk, hogy óriási bátorság kell ahhoz, hogy rálépjünk erre az útra… nos, ők egészen biztosan élvezni fogják a téren és időn át vezető spirituális utazást. Bár ha jobban belegondolok, ahhoz, hogy élvezni tudják az egészet, nem kell feltétlenül hinniük benne, elég, ha érdeklődnek iránta, vagy egyszerűen csak nyitottan közelítenek hozzá.
 
Kapcsolódó írás:Fernando Morais: A Mágus - Paulo Coelho élete