Főkép A modern skandináv gyermekirodalom királynőjeként számon tartott Astrid Lindgren (1907. november 14.–2002. január 28.) egyik legismertebb alakja Harisnyás Pippi, aki kilenc éves létére egyedül él a Villekulla-villában. Na jó, nem egészen egyedül, hiszen vele van egy ló, amire mindig is vágyott, illetve Nilsson úr, a kék nadrágot, sárga kabátot és apró szalmakalapot viselő kis cerkófmajom. Olvasás közben felmerült bennem a kérdés, hogy egy szigorú vallásos neveltetésben részesült fiatal nő hogy volt képes kitalálni ilyen rossz és hazudós karaktert. Bár ha jobban belegondolunk, annyira mégsem meglepő… Mint ahogy az sem, hogy a kritika először (1945-ben) meglehetősen fagyosan fogadta, viszont a gyermekek azonnal a szívükbe zárták a nem mindennapi kislányt, akinek sikere azóta is töretlen.
 
Talán éppen azért, mert a szeplős, sárgarépaszín hajú, copfos, hatalmas fekete cipőt és felemás harisnyát hordó Pippi nem akar példakép lenni, nem akar hőstetteket véghezvinni, nem akarja megmenteni a világot, ő egyszerűen csak élni szeretné az életét mindaddig, amíg hajóskapitány édesapja el nem jön érte. Függetlenségéről szabad szelleme és egy koffernyi aranypénz gondoskodik. Na meg leleményessége, amivel távol tartja magától mindazokat, akik másképpen vélekednek, legyen szó a szigorú rendőrökről, akik gyermekotthonba akarják vinni, vagy az aranyos és kedves tanító néniről, aki meg akarja tanítani a számolás és az olvasás rejtelmeire.
 
Persze ha az anyukája nem lenne angyal, az apukája meg négerkirály, ő pedig nem járta volna egész életében a tengert, talán máshogy alakultak volna a dolgok. De ő nem egy hétköznapi kislány, ezért nagyjából azt csinál, amihez kedve van. Például palacsintát és süteményt süt a barátainak (Tominak és Annikának), tárgykeresésbe fog, verekedésbe keveredik, rendőrökkel fogócskázik, iskolába megy, felül a kapura és fára mászik, kirándulást rendez, cirkuszba megy, ahol fel is lép, tolvajokat vendégel, uzsonnára megy, életet ment és rendhagyó születésnapi zsúrt rendez magának. Olvasás közben az ember nem tudja, sírjon vagy nevessen azon, amit ez a kis rosszcsont művel. A legjobb, ha könnyezve nevetünk, mert mást úgysem tehetünk. Legfeljebb akkor, ha gyermekünk kipróbálja Pippi valamelyik csínytevését, mert akkor aztán foghatjuk a fejünket…
 
Elsőre úgy tűnhet, hogy Astrid Lindgren kis hősén keresztül nem neveli, hanem bujtogatja a gyerekeket, pedig ő soha nem akarta megkérdőjelezni a fennálló rendet, csupán szerette volna megváltoztatni az emberek mentalitását, bemutatva nekik, hogy minden gyermeknek szüksége van önállóságra ahhoz, hogy képes legyen beilleszkedni a világba. Az már egy másik kérdés, hogy ezzel az önállósággal ki mit tud kezdeni, mennyire tud vele élni, vagy éppen visszaélni. Mondjunk vagy gondoljunk bármit, Harisnyás Pippi generációk kedvence lett, és bár a mai rohanó világban már egészen más hősöket választanak maguknak a gyerekek, azért remélem, hogy kalandjai még hosszú-hosszú évtizedekig varázsolják el a kicsiket és a nagyokat egyaránt.
 
Astrid Lindgren magyarul megjelent könyvei:
Britta kiönti a szívét (1944)
Harisnyás Pippi (1945)
Harisnyás Pippi hajóra szál (1946)
Kalle nyomozni kezd (1946)
Harisnyás Pippi a Déltengeren (1948)
Kalle nem ijed meg az árnyékától (1951)
Kalle és Rasmus (1953)
Mio, édes fiam (1954)
Háztetey Károly és kisöcsi (1955)
Pirosházi történetek (1960)
Háztetey Károly újra repked (1962)
Juharfalvi Emil (1963)
Juharfalvi Emil újabb csínyei (1966)
Háztetey Károly még egyszer (1968)
Juharfalvi Emil még egyszer (1970)
Oroszlánszívű testvérek (1973)
Ronja, a rabló lánya (1981)
Öcsi és a repülő bácsika
Mellettünk lakik Harisnyás Pippi
Pippi a Komlókertben
 
A zárójelekben az eredeti (külföldi) megjelenés dátumai szerepelnek.