Botticelli
Írta: Péter Nóra | 2010. 04. 09.
A Világhíres festők címet viselő album-széria nem kisebb feladatra vállalkozik, mint hogy bemutassa az egyetemes művészettörténet legnagyobb alakjait, a kora reneszánsztól kezdve egészen a XX. századig.
A 26 kötetes sorozat február közepén indult útjára, és kéthetente jelenik meg egy-egy újabb album. A kezdeményezés mindenképpen elismerés- és figyelemre méltó, ám a megvalósításban azért akad kifogásolni való.
Hiánypótlónak számít abban a tekintetben, hogy eddig nem lehetett találni művészeti könyvsorozatot ennyire elérhető áron. Az első rész szinte ajándék, és a további kötetek 1600 Ft körüli ára is igen kedvező. Főleg ha azt nézzük, hogy egy keményfedeles, 24 x 25 cm nagyságú és színes kiadványt kapunk ezért az összegért.
A kiadó feltehetőleg azt a művészet iránt érdeklődő közönséget szeretné elérni vele, akik nem engedhetnek meg maguknak egy komolyabb albumot, vagy nem hajlandóak áldozni rá.
Az alacsony árnak persze megvannak a hátulütői is. Elég szembetűnő például a nyomtatás minősége. Bár én még nem láttam az eredeti műveket, de a könyvet lapozgatva végig az volt az érzésem, hogy a festmények színei nincsenek a helyükön. Lehet, hogy csak az eredeti kép tompa színein akartak élénkíteni, de akkor is egy picit furcsa az eredmény. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy ugyanarról a festményről ritkán lehet találni két egyforma színű nyomatot.
Akadnak más furcsaságok is. Engem eléggé zavart, hogy a szöveg és a mellette levő képek nincsenek szinkronban. Miközben a könyvet olvastam, állandóan előre-hátra kellett lapoznom a megadott oldalszámhoz, hogy lássam a szóban forgó festményt. Ez azért is bosszantó, mert igazából semmi akadálya nem lett volna, hogy a szöveghez igazítsák a képek sorrendjét.
Másik zavaró tényező - művészettörténeti könyvek tipikus hibája -, amikor a szerző hosszasan jellemez egy képet, de valójában végig arról beszél, amit az olvasó is lát a saját szemével.
Botticelli az itáliai reneszánsz nagy alakjai közé tartozik, bár kevésbé ismert, mint kortársai, Leonardo és Michelangelo. A Quattrocento idején Firenze a művészet fellegvárává vált, köszönhetően a várost irányító Medici család fejének, Lorenzo il Magnificónak. Ő pártfogolta a Firenzében élő tehetséges művészeket, köztük Botticellit is.
Maga a festő kedvelte a vallásos témákat, számtalan Madonna-képet készített és maga is mélyen hívő katolikus volt. Ennek ellenére leghíresebb művei azok lettek, amelyek témáját a római mitológiából merítette. Ilyen a „Vénusz és Mars”, a „Tavasz” és az emblematikus „Vénusz születése”.
A kötetben a hangsúly sokkal inkább az alkotásokon, mintsem az alkotón van. A szerző bizonyára akadémikus, kétségtelenül óriási tudással rendelkezik. A szövegben gyakran előfordulnak szakkifejezések és más reneszánsz festőkre vonatkozó utalások. Azok az olvasók, akiket komolyan foglalkoztat a művészettörténet, mindezt értékelni fogják. Ám ha ezt a sorozatot elsősorban a nagyközönségnek szánták, akkor talán lehetett volna kicsit könnyebben érthetővé tenni a magyarázatokat.
Arra a kérdésre, hogy érdemes-e megvásárolni ezt a könyvet, a válaszom egy halk, de határozott igen.
A fent felsorolt hiányosságok levonnak ugyan az élvezeti értékből, viszont ha valaki kedveli Botticellit, és a közeljövőben nem tervezi megnyerni a lottó ötöst, akkor érdemes beszereznie.
Egy-egy kötet csak hét hétig lesz elérhető az újságos standokon, ezért tanácsos időben megvenni a kiválasztott példányokat. A teljes sorozat egyébként megrendelhető a kiadó honlapján.