e-kultura
   

Ekultúra nyereményjáték

Keresés

2012. május 17.

Névnapok
Paszkál
Andor, Brúnó, Ditmár, Fábiusz, Fabó, Pasztorella, Rezeda, Szalók

E napon született
>> Erik Alfred-Leslie Satie zeneszerző (1866)
>> Kern Aurél zeneszerző (1871)
>> Henri Barbusse író (1873)
>> Alfonso Reyes író (1889)
>> Hincz Gyula festő és grafikus (1904)
>> Jean Gabin filmszínész (1904)
>> Dsida Jenő költő (1907)
>> Maureen O'Sullivan filmszínésznő (1911)
>> Birgit Nilsson operaénekesnő (1918)
>> Peter Mennin zeneszerző (1923)
>> Dennis Potter drámaíró (1935)
>> Dennis Hopper filmszínész (1936)
>> Haumann Péter színész (1941)
>> Kóbor János (Omega) énekes (1943)
>> Fodor Ákos költő és műfordító (1945)
>> Bill Bruford (Yes) zenész (1949)
>> Bill Paxton filmszínész (1955)
>> Audie Desbrow (Great White) zenész (1957)
>> Paul Di'Anno rockénekes (1958)
>> Enya (Eithne Ni Bhraoain) énekesnő (1961)
>> Trent Reznor (Nine Inch Nails) énekes (1965)
>> Jordan Knight (New Kids On The Block) zenész (1970)
>> Pék Zoltán fordító (1971)
>> Andrea Corr (The Corrs) zenész (1974)
E napon halt meg
>> Sandro Botticelli festő (1510)
>> Louis Brassin zeneszerző (1884)
>> Szini Gyula újságíró (1932)
>> Paul Dukas zeneszerző (1935)
>> Balázs Béla (Bauer Herbert) költő és író (1949)
>> Bajomi Lázár Endre író (1987)
Egyéb esemény
>> Mascagni: Parasztbecsület operájának ősbemutatója. (1890)
>> A nagy zabálás című film bemutatója. (1973)
>> Peter Criss kiválik a Kiss együttesből (1980)

Feed
RSS201
Atom1

Max Allan Collins: Gyilkos elmék – Az utolsó tét

Max Allan Collins: Gyilkos elmék – Az utolsó tét

2010. március 8.


Sorozat: Gyilkos elmék
Kiadó: JLX Kiadó
Kiadás éve: 2009
Fordító(k): Reichenberger Andrea
Kategória: krimi / thriller
Eredeti cím: Junp cut
Oldalszám: 256
Ára: 2490 Ft
Kedvezményes vásárlás: www.booker.hu

Azoknak, akik esetleg nem tudnák: a Gyilkos elmék egy 2005-ben debütált amerikai bűnügyi tévéfilmsorozat, ami az FBI Viselkedéskutató Egységének kalandjait követi nyomon.
Különlegessége, ami egyben meg is különbözteti a hasonló bűnügyi sorozatoktól, hogy nem a bűnügyekre, hanem a bűnözőkre fókuszál.
 
Ennyi éppen elég is ahhoz, hogy pozícionálni tudjuk, és eldönthessük, érdekel, avagy nem érdekel bennünket mindaz, amit egy ilyen sorozat kínálhat.
 
Akit érdekel, az valószínűleg több-kevesebb rendszerességgel nézi a televízióban, hiszen hol ezen, hol azon a csatornán lehet elcsípni egy-egy epizódot.
Akit nem érdekel, az valószínűleg soha a büdös életben nem fog megnézni egyetlen epizódot sem, és jó eséllyel a könyvet sem fogja elolvasni. Kézbe venni is talán csak azért, hogy odébb tegye.
 
Pedig érdekes dolgokat tudhatunk meg, ha belenézünk egy-egy ilyen sorozatba, pláne, ha előtte mondjuk elolvastuk John Douglas (az FBI Viselkedéstudományi és Nyomozástámogató Részlegének egykori vezetője, a viselkedéstanon alapuló személyiségelemzés kiváló szakértője) és Mark Olshaker (író és újságíró)  Sorozatgyilkosok című könyvét, esetleg annak folytatásait: a Sötétséget, ami gyermekek és fiatalkorúak kárára elkövetett bűntettekről és elkövetőikről, és a Megszállottakat, ami pedig a szexuális bűncselekményekről és elkövetőikről szól.
 
Mindhárom kötet megtörtént eseteket mesél el, és minden beteges fantáziánál nagyobb mélységeket mutat meg. Úgy gondolom, ha ezeket már olvastuk, minden, ami utána a kezünkbe vagy a szemünk elé kerül, kis túlzással ugyan, de már csak matiné.
 
De térjünk vissza a most tárgyalandó műre, mégpedig a Gyilkos elmék sorozathoz kapcsolódó regényre, ami Max Allan Collins nevéhez fűződik. Neve szerintem nem ismeretlen a magyar olvasók előtt, bár inkább jóféle bértollnokként, mint önálló műveket jegyző szerzőként hallhattunk róla.
 
Ahogy olvasgattam, ehhez a sorozathoz eddig összesen három történetet írt, szóval, akinek ez a mostani tetszett, még legalább kétszer részese lehet hasonló élménynek. Persze csak ha a kiadó is úgy akarja…
 
És ha már a kiadóról beszélünk, nem tudom szó nélkül hagyni azt a hibát, amit a könyv eredeti címében olvashatunk (Junp cut), hiszen a kötet eredeti címe Jump cut, aminek, a másikkal ellentétben van is értelme, hiszen ez egy filmes kifejezés, jelentése pedig: kihagyásos, ugrálós vagy nem kapcsolódó vágás, szóval még a történethez is illik. Csak tudnám, miért nem lehetett a magyar címet is ehhez igazítani…
 
Ám ha képesek vagyunk túltenni magunkat ezen, és nyitott elmével közelíteni a történethez, garantáltan részesei lehetünk egy újabb rémálomnak, amit ezúttal olyan elkövetőknek köszönhetünk, akik a helyi hajléktalanok közül kiválasztott áldozataikat frissen mosdatva, megfésülve és új ruhába öltöztetve hagyják a város (a kansasi Lawrence) különböző pontjain.
 
Miközben a helyi erők kérésére a helyszínre érkező profilozók (az FBI Viselkedéskutató Egységének tagjai) egy kivételesen beteg elmére utaló bűncselekmény felderítésén dolgoznak, a városkában elrabolnak egy fiatal lányt.
Bár a módszer nem azonos a korábbi esetekkel, a csapat tagjai úgy gondolják, az ügyek összefüggnek egymással, és ha nem találják meg időben a tetteseket, a húszéves lány a korábbi áldozatoknál is szörnyűbb véget ér.
 
Miközben számos apró részletből összeáll a tettes(ek) személyiségrajza, a profilozókról semmit nem tudunk meg. Kis túlzással olyanok ők, mint a klasszikus westernek hősei: a semmiből érkeznek, megteszik a közösség érdekében, amire az nem képes, majd távoznak a semmibe.
Persze a sorozat nézői tudnak róluk néhány apróságot, de nem annyit, hogy összejöjjön belőle egy-egy profil.
 
Ez ijesztő, de valahol megnyugtató is, hiszen ők azok, akik megszállottan igyekeznek megismerni a brutálisan elkövetett bűntetteket motiváló tényezőket, feltérképezni az elkövetők személyiségét, hogy ezek segítségével el tudják kapni a tetteseket, és a jövőben meg tudják akadályozni, hogy hasonló szörnyűségek történjenek.
Fogalmam sincs, hogyan képesek nap mint nap ezt csinálni, de örülök, hogy megteszik.
 
Mint ahogy annak is örülök, hogy a Gyilkos elmék című sorozat is „leléphetett” végre a televízió képernyőjéről, és immáron könyv alakban is velünk lehet – bárhol, bármikor. Irány az emberi lélek sötét útvesztője…

Galgóczi Móni

© Ekultura.hu