Főkép 2008 egyértelműen a Mamma Mia! éve volt a mozikban. A leghíresebb ABBA-dalok vázára épülő filmmusical – az akkor már kilenc esztendeje futó színházi darab nemzetközi sztárokkal megörökített változata – világszerte eladási csúcsokat döntött meg, és ismételten újjáélesztette a valójában soha ki nem hunyt ABBA-mítoszt.

A legenda így tovább él, még akkor is, ha a hivatalosan fel sem oszlott svéd szupercsapat egykori tagjaitól már nem remélhetjük, hogy valaha együtt zenéljenek.
 
E legenda hátterét tárja fel a Köszönet a zenéért! című kötet, amely újságírói alapossággal dolgozza fel Agnetha Fältskog, Björn Ulvaeus, Benny Andersson és Anni-Frid Lyngstad sikertörténetét.

A stílus viszont pontosan ugyanebből az okból kissé száraz és repetitív: a tények nem csupán minden másnál fontosabb szerephez jutnak a szubjektív magyarázatokkal szemben, de meglehetősen sok az ismétlés, sulykolás, nehogy egyetlen fontos momentum is elsikkadjon a szövegben.
 
A fiatalabbak, az idősebbek közül pedig a kevésbé tájékozottak megtudhatják például, hogy noha a nemzetközi áttörést az Eurovíziós Dalfesztiválon előadott „Waterloo” hozta meg a négyesnek, a tagok korábban már mind sikeres svéd formációkban zenéltek, énekeltek, a lényegi különbséget pedig a tudatos zenei és menedzseri munka jelentette.
Az átgondolt építkezés nélkül ugyanis az ABBA sok más nem angolszász csapathoz hasonlóan egyslágeres bandaként eltűnt volna a szórakoztató ipar süllyesztőjében.
 
Tanulságos végigkövetni, hogyan alakultak, fejlődtek és bomlottak szét az együttesen belüli kapcsolatok.
Habár Agnetha és Björn házassága, valamint Frida és Benny jegyessége nem különösebben foglalkoztatta annak idején a bulvársajtót, vagyis az ABBA sosem vált botrányhőssé, a belső harmónia, majd a válságok tökéletesen tükröződtek a számok szövegeiben és hangulatában.
 
S ahogy az egy valóban átfogó életrajzi kötettől elvárható, Alexander Karlsson az együttes tagjainak szólókarrierjét, no meg Björn és Benny ABBA-éra utáni szerelemgyermekeinek, a musicaleknek a történetét is feldolgozza.
Mindehhez hozzácsatolva részletes diszkográfiát találhatunk a könyv végén, noha a hanglemez- és DVD-lista kizárólag a közös alkotásokat veszi számba.
 
Amit az ABBA-ról tudni lehet, az mind belekerült ebbe a kötetbe. Ha mégis hiányérzetem támad, az az illusztrációk elenyésző száma miatt van.
Jóllehet a könyv középső oldalain több kép is található az együttesről, a szöveg mellé szintén kerülhetett volna néhány fotó, vagy épp lemezborító.

De ne legyük telhetetlenek, hiszen ha pusztán információra lenne szükségünk, azzal bőségesen szolgál Alexander Karlsson vékony, de bőséges tájékoztatással szolgáló kötete.

Kapcsolódó írások:
ABBA: Arrival
ABBA: The Definitive Collection