Főkép

Mindig örül a lelkem, ha számomra fontos zenekarok, írók, sorozatok feltámadnak halottaikból, és erőtől duzzadóan térnek vissza az aktív létbe.
 
Nos, valami hasonló történik mindenki kedvenc Villám Will, akarom mondani Lucky Luke figurájával, hiszen a sorozat eddigi legjobb időszakát jegyző René Goscinny – Morris páros elhunytával sokáig kérdéses volt a hogyan tovább. Úgy tűnik, akadt két legény a gáton, akik nem csupán a korábbi ötletek szolgai másolásával töltik meg az oldalakat, hanem képesek saját egyéniségüket is becsempészni a sorozatba.
 
Ami elsőre nyilvánvaló, a rajzoló (Achdé) tovább viszi a fura szaglószervek kultuszát: számtalan változatos méretű és formájú orr kerül a szemünk elé.
 
A történet során körbeutazzuk a korabeli vadnyugatot, és látunk mindent, ami nélkül ma már elképzelhetetlen egy ilyen kirándulás: indián támadás, tehéncsorda, fejvadászok, kocsmai verekedés, vasútépítő kínaiak, és a többi. No meg persze az elnökválasztás mikéntje, hiszen az 1877-es megmérettetés során mindkét jelölt (az őket támogató pártok tudtával) „ügyeskedett”, s ennek köszönhetően ez volt az államok történek egyik legvitatottabb választása. A győztesre például kevesebben szavaztak, mint a vesztesre!
 
Na, a képregény is tele van csalásokkal. A rosszfiú szerepében tetszelgő Perry Camby például megvásárolja a választók szavazatait és egyéb aljasságoktól sem riad vissza a győzelem érdekében. Vele szemben Hayes elnökjelölt egyszerre idealista és papucsférj, ami eléggé bizarr párosítás, ráadásul felesége időnként fura ötletekkel sokkolja környezetét.
 
Számomra azonban ennél is érdekesebbek azok az epizodisták, akikkel Lucky és társulata találkozik útközben. Induláskor például James East és Artemius Gin különleges ügynökök adják át Hayes elnökjelölt őrzésének feladatát Luke-nek. Róluk annyit illik tudni, hogy nem csupán a siralmasan gyenge Wild Wild West mozifilmben szerepeltek, hanem a sokkal eredetibb és izgalmasabb tévéfilmsorozatban is, amely a hatvanas évek végén futott Amerikában (s amit tudtom szerint nem vetítettek errefelé).
 
Persze eredetiben más nevük volt (James West és Artemus Gordon), s egyfajta lóra ültetett James Bondként járták a vad nyugatot. A sorozat egyszerre volt akció, sci-fi, western, egyes epizódokban steampunk beütéssel (például amikor árvíz idején a banditák gőzhajtotta csónakkal indulnak vonatrablásra).
 
De nem sorolom tovább a hírességeket, hiszen a többiek nálunk is ismertek, így jelenlétük nem szorul különösebben magyarázatra (bár megmondom őszintén, Elvis Presley felbukkanása váratlanul ért).
 
A lényeg, hogy Lucky Luke kalandjainak 73. (magyar nyelven 11.) részében egyaránt van képi és nyelvi humor, miközben a történet sem gyenge – egyszóval a jövőre nézve biztató jeleket látok.