Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Brandon Sanderson: A végső birodalom II.

Nagyhatalmú uralkodó taszítja szolgasorba az embereket immár ezer éve. Lázadók maroknyi csapata - élén az allomancia tudományában jártas, mindenre elszánt tolvajokkal - azonban megszervezi az ellenállást, hogy megdönthessék a Végső Birodalom hatalmát. Ismerős, ugye?

Brandon Sanderson egy nagy sikerű, ám örökérvényű klasszikust alapul véve alkotta meg a maga eposzát, ami ugyan ismerős lehet a fantasztikus történetekre fogékonyak számára, és ennél fogva talán kicsit kiszámítható is, mégis magával ragadja az olvasót.

A második kötet még az elődjénél is sodróbb lendületű és izgalmasabb, s végre azt adja, amire az olvasó vár.
Nem mintha bármi gond lett volna az elsővel, de mostanra túljutottunk a szereplők és a környezet bemutatásán, a lázadók tervét is eléggé ismerjük, a csapatot is sikerült összehozni, tehát már semmi akadálya, hogy nagyobb sebességre kapcsoljunk.

Még több akció és feszültség, sok cselszövés, váratlan fordulatok és előre nem látott nehézségek teszik egyre izgalmasabbá a történetet, s ahogy a küldetés végrehajtása egyre több akadályba ütközik, az olvasó úgy várja annál jobban a végkifejletet, aminek úgyis el kell érkeznie.

Megnyugtató ugyan a befejezés, mégsem végleges, hiszen ez még mindig csak töredéke a teljes sagának.
Nem is csodálkozom rajta, hogy a szerző nem tudta ennyivel lezárni a sztorit, hiszen olyan zseniálisat alkotott, amiben még bőven lehet kihasználható potenciál.

Persze biztosan lesznek, akik túl nyilvánvalónak találják a párhuzamot más, hasonló jellegű történetekkel, de szerintem a Ködszerzet akkor is sok olyan, sehol nem látott elemet hordoz magában, ami újdonság lehet a fantasy világában.

Mindkét könyv eléggé vaskos, ám a nagy terjedelem leginkább lényegi történésekkel van tele. A leíró, magyarázó jellegű szöveg igen minimális, és az is csak tömören, lényegre törően mutatja be a dolgokat.

A Ködszerzet erősen ajánlott olvasmány a stílus rajongóinak - kizárt, hogy csalódjanak benne.
Nem tudom megjósolni, mekkora sikere lesz, és hogy vajon együtt fogják-e emlegetni más alapművekkel, mert ez sok mindentől függhet, de véleményem szerint ott lenne a helye a nagyok között.


Hegedűs Tamás - 2009. július 9.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!