Főkép

Jean Edith Camilla Läckberg Eriksson meglepően fiatal, hiszen 1974-ben született, és még nem volt harminc, amikor megjelent első regénye, ami sikeres lett, de olyannyira, hogy nem csak a svéd sikerlista élére került fel, hanem azóta számos nyelvre lefordították.
 
Olvasás közben tudatalattim úgymond a helyére tette a könyvet, s azt kell mondjam, különösebben nem csodálkoztam, amikor kiderült, hová került: Nesbo és Mankell lett a két szomszéd. Bár itt a főszereplők nem annyira önpusztítóak, mint Harry Hole, és nem is annyira magányosak, mint Kurt Wallaneder. Ráadásul az egészre jellemző az a fajta emberközpontúság, amit mindig is az északi irodalommal azonosítok.
 
Läckber megfogadja az általam számtalanszor idézett John Braine tanácsát, miszerint az író arról írjon, amit ismer.
Éppen ezért a zord északi télben játszódó történet helyszínéül a valóságban is létező Fjällbacka városát választotta, amit alaposan ismer - elvégre a szülőhelyéről van szó. Ezért aztán a könyvbéli településnek életszagú múltja, és még hihetőbb jelene van. A mindenki ismer mindenkit itt nem üres szófordulat, hanem nyilvánvaló tény, az idősek pletykálkodása egyszerre zavaró és melengető élmény.

Ráadásul a hajdanvolt dicsfény helyett napjaink kihívása, a halászvárosból nyaralóhellyé átalakulás nyomasztja a helybélieket. Egyre több a fővárosból betelepülő, csupán nyáron itt élő idegen, akik nem csak vásárolt ingatlanaikat építik át, hanem a várost is megváltoztatják.
 
Egyszóval egy lassan átalakuló városka a háttér, ahol öngyilkosságnak álcázott gyilkosság történik, ami szenzációszámba megy a helyi rendőrségen, és megdöbbentő élmény az áldozat ismerőseinek – ugyanis olyan részletek látnak napvilágot, amiből kiderül, mennyire nem ismerték a néhait.
 
Hivatásosok és amatőrök egyaránt nekilátnak a kutakodásnak, s ahogy egyre furább dolgok kerülnek elő a szekrényből (valódi és képletes értelemben egyaránt), úgy válik egyre furábbá az ügy.
 
Skandináv szokás szerint nem csak a nyomozásról szól a történet, hanem a szereplők magánéletéről is. Van itt gyerekkori románc, családi gyűlölködés, hivatali kicsinyesség – egyszóval olyan, akár az élet.
 
A Jéghercegnő hatásos bemutatkozás, remélem az írónő többi könyvére is sor kerül.

Részlet a regényből