Főkép

Mit tehet egy szépreményű, száznál is több megjelent kötettel büszkélkedő kiadó, ha a jól bejáratott sorozatai véget értek, illetve népszerű angolszász szerzőik minden szóba jöhető könyve honosításra került, s egyelőre nincs mit lefordítani tőlük. Nos, erre eddig két megoldást ismerek: az első esetben - drasztikus lépésként - a könyvkiadás évi egy-két címre csökken, a másik lehetőség új szerzők vagy új sorozatok indítása.
 
Az Agave stáb ez utóbbi mellett döntött, s az idehaza kevésbé ismert Donald E. Westlake (eredeti nevén Donald Edwin Edmund Westlake) HUMOROS krimisorozatával töltik be a kiadói terv hézagait.
 
A szerző sajnálatos módon már nem érhette meg a magyar debütálását, mivel tavaly szilveszterkor távozott az élők sorából. Emlékét nagyjából száz regény, számos filmforgatókönyv (az elkészült filmekből párat idehaza is vetítettek a mozikban) és megfilmesítés, valamint jópár álnév őrzi. Életművét mindenféle díjakkal jutalmazták, mindenféle nyelvekre lefordították, stb.
 
Egyik kedvenc hősét John Archibald Dortmundernek hívják, s kalandjai angolul eddig tizennégy részben láttak napvilágot, melyek közül most az 1970-es nyitóregény jelent meg magyarul.
 
Azt kell mondjam ismét le vagyok nyűgözve. Ez a könyv valami zseniális.A történet meg - na az valami hihetetlen. Olyan, mintha izgalmas amerikai filmet látnánk, ahol a betörő szakma kiválóságai jól előkészített terveket hajtanak végre, miközben tízpercenként történik valami váratlan, ami mindent a feje tetejére állít. Ezeket a mozikat idézik még évek múltán is a megszállottak baráti körben.
 
A könyv annyival több egy izgalmas akciófilmnél, hogy itt bizony sűrűn kellett nevetnem.
Merthogy Dortmunder és csapata, minden kiválóságuk ellenére is balszerencsés, terveik a gondos előkészítés ellenére is rendre kudarcot vallanak. Ezeken a pofára eséseken pedig egyszerűen muszáj kacagni.
 
A nevezetes smaragdrablás (amire a cím utal, és amiről a regény szól) hat részben elmesélve egyszerűen fantasztikus – ha van könyv, amit minden krimikedvelőnek ismernie kell, akkor ez az.
 
Ezért a szellemes szórakoztatásért még azt az apró morális problémát is elnézem a szerzőnek, hogy galád módon betörőket, más értékeit eltulajdonító, így egyértelműen bűnös embereket szerettet meg velünk.
Ez a logikai bukfenc sajnos jellemző napjainkra (lásd Dexter, lásd J. P. Keller), de ettől ez még nem oldja meg a jövő pszichológusainak gondjait.
 
Mivel eljutottam a rendelkezésemre álló terjedelem végére, már csak egy kiegészítést fűzök az eddigiekhez: a történetből filmet is készítettek, amelynek főszerepét Robert Redford játszotta.