FőképBosnyák Viktóriát első könyve, a Tündérboszorkány megjelenése óta ismerem. Azóta több-kevesebb (sajnos inkább kevesebb) rendszerességgel összefutunk, és megbeszéljük, kivel mi történt időközben.
Az, hogy az én házam táján mi újság, legfeljebb az ekultúra rendszeres olvasóit érintheti, ám az, hogy Vikivel mi a helyzet, már közérdekű információ, hiszen amikor éppen nem ír vagy fordít, az országot járja, hogy vidám író-olvasó találkozóin minél több gyerekkel ismerkedhessen meg.
 
Akik ismerik írói munkásságát, azok tudják, hogy a Tündérboszorkány után megjelent annak folytatása, a Klott Gatya, ne fárassz! és a kimaradt ötletek is formát öltöttek az Analfa visszatér című kötetben.
Mivel Vikiben rengeteg energia és közlésvágy van, nem elégedett meg ennyivel, és látszólag Don Quijote módjára anyanyelvi mesesorozatot indított, melynek első kötete egy ly-os mese (A sirály a király?), másodikja az azonos alakú, többjelentésű szavakkal játszadozik (Amikor kivirágzott a fánk fánk), harmadik része pedig a nehéz helyesírású családnevek meséje (Ezt nevezem!).
 
És most itt a negyedik történet, az Elek, merre keresselek?, melynek elolvasása után gyermek és felnőtt egyaránt magabiztosan igazodhat el a nehéz földrajzi nevek rengetegében.
 
Minden azzal kezdődött, hogy Bölcs Elek, a se nem szögletes, se nem kerek Nevenincs-erdőben élő bagoly, Első Mihály sirály király legjobb barátja nősülni szeretett volna, aminek érdekében újsághirdetést adott fel.
 
Erről persze nem szólt senkinek, ezért amikor barátja, Első Mihály sirály király a bagoly odújának nappalijában a reggeli kávé mellett az Erdei hírmondót olvasgatta, és meglátta a szóban forgó apróhirdetést, alaposan meglepődött.
És azonmód felelősségre is vonta első álmából felriadt barátját. Majd feldúltan távozott.
 
Persze tetszik, nem tetszik, lassan de biztosan megérkeznek a leendő arák: egy macskabagoly a Szentendrei-szigetről, egy zempléni-hegységi gatyás kuvik és egy hóbagoly Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből. Na, ezeknek aztán van elképzelése a jövőről.
Mint ahogy Első Mihály sirály királynak is, ezért drasztikus lépésre szánja el magát. Csak éppen nem számol tettének minden következményével.
 
Mint ahogy azzal sem, hogy mi vár rá Budapesten, ahová barátja felkutatására érkezik. Az a sok különböző nevű híd, hegy, sziget, hogy az utakról, utcákról, terekről ne is beszéljünk. És akkor ott van még Szilvi, a sirálylány… na meg persze Gyöngyi, a bagolylány, aki az egész kalamajkáról tehet. Vagy mégsem?
 
Mire véget ér Bölcs Elek és Első Mihály sirály király elképesztő kalandja, egészen biztosan minden olvasó megtanulja, hogyan kell helyesen írni a földrajzi neveket.
Aki viszont könnyebben tanul, ha összefoglalják neki, az sem marad hoppon, hiszen a kötet végén remek kis összegzés található. Persze ez közel sem olyan szórakoztató.
 
Ha ciki, ha nem, én felnőtt fejjel is remekül szórakoztam Bosnyák Viktória legújabb történetén. Mi több, volt olyan rész, ahol hangosan felkacagtam, aztán meg nem értettem, miért néznek rám megrökönyödve a metrón.
Legszívesebben felolvastam volna nekik a szóban forgó részt, mégpedig azt, amikor Nevenincs-erdő lakói felkerekednek, hogy megkeressék bagoly barátjukat.
 
Fogalmam sincs, honnan van Vikiben ennyi energia, ötlet és kreativitás, de remélem (és információim szerint van rá okom), még jó sokáig élvezhetjük újabbnál újabb történeteit, melyek vagy nevelve szórakoztatnak, vagy szórakoztatva nevelnek. Nem is tudom.