Főkép Manapság már egyáltalán nem számít újdonságnak, hogy szórakozva lehet a legeredményesebben tanulni. Nyilvánvaló, hogy a gyerek jobban odafigyel az órán és többet megjegyez az anyagból, ha azt érdekesen vezetik elő, mintha elalszik az órán az unalomtól.

Persze vannak olyan tantárgyak és tananyagok, amit nem lehet úgy előadni, hogy az lekösse a figyelmünket, de talán pont a történelem az, ami a legnagyobb teret engedi az embernek, hogy saját stílusában, gondolatain keresztül, az érdeklődést felkeltve adja tovább a tényeket.

Nekem személy szerint elég jó történelemtanáraim voltak, bár magát a tárgyat csak az iskola végére kezdtem el szeretni, és mivel ez már elég régen volt, sok információ lecserélődött azóta aktuálisabbakra, ezért aztán gondoltam, jót tesz egy kis ismétlés, főleg ha az valóban szórakoztató.
Ehhez pedig keresve sem találhattam volna jobbat a Képregényes világtörténetnél, ami aztán tényleg lekörözi még a legjobb tanárokat is.

Tudom, hogy már mások is leírták előttem, hiszen nem ez az első ilyen jellegű próbálkozás, de azért megemlítem, hogy szerintem is kiváló gondolat a tananyagot, vagy a kívánt témát képregénybe szőni, ami által jóval szélesebb, vagy éppen más közönség számára is érdekessé, vonzóvá lehet tenni az adott témát.

Ez a masszív kötet egy négyrészes sorozat kezdő részeként egészen a kezdetektől, az univerzum születésétől kezdi el a történelmet és Nagy Sándorig jut el.
Az elbeszélő egy bolondos és szórakozott professzornak tűnő figura (valószínűleg Larry Gonick maga), aki kellő tömörséggel, mégis épp elég részletesen mondja el, és nem kevés humorral fűszerezi meg a tényeket, és természetesen be is mutatja azokat a képkockákon keresztül.

A végeredmény egy valóban szórakoztató és mégis hasznos infókkal teli óriási áttekintés a történelem kezdeteiről. Azt nem mondom, hogy helyettesítheti a történelemkönyveket, de kiegészítésként elég jó alapot adhat.
Gondolom az eredeti célcsoport a fiatalabb korosztály, de én felnőttként is jól szórakoztam rajta.

Ami egyértelműen jobbá teszi a száraz és helyenként unalmas tankönyveknél, az a humora.
Amikor megláttam, hogy az ősrobbanással kezdődik, kicsit kételkedtem, hogy az azt követő eseményeket élvezni fogom, de még ebben a fejezetben is annyi poént rejtett el a szerző, hogy meglepetésemre már ekkor is remekül szórakoztam.

Persze még izgalmasabbá válik a dolog az ember megjelenésétől, s érthető módon jóval nagyobb teret enged a könyv második fele mind a viccelődésnek, mind pedig a lebilincselően érdekes elbeszélésnek.
 
A szerző nyilván adott anyagból dolgozott, de nem csak saját szavaival és szórakoztató vicceivel egészítette ki az anyagot, hiszen mindennek a képi megjelenés az alapja, ami szintén nem lehetett egyszerű feladat egyes részeknél, de az ide illő karikaturista ábrázolás még a leglehetetlenebbnek tűnő akadályokat is sikerrel vette.

Mindennek tükrében úgy gondolom, hogy az író megérdemel a művéért egy nagy csillagos ötöst - és nem csak történelemből.