Főkép Ha én hóhér lennék… akkora nagy volnék… Hogy az egész világ, kétszersültté váljék…
 
Francis W. Scott harmadik könyve olyan, mint egy jó gombapörkölt. Könnyen és gyorsan ehető, viszont az emésztéséhez jelentős energia és idő kell. Legjobb utána lefeküdni és pihegni, amíg leülepszik. Emészteni. Mert van mit.
 
Gyakran hajlamos vagyok elfeledni, hogy az irodalmat nem kilóra mérik, és az olvasás nem feltétlenül addig tart, amíg a nyitott könyvbe dugom a fejem. A jó munka akkor is hat, ha már nincs a szemem előtt.
A Hóhér ügyesen rátalált a kapcsolókra, olyan gondolatokat ültetett, amik magamtól nem biztos, hogy eszembe jutottak volna.
 
Howard W. Young céltalan, kissé jellemtelen figura, aki csak sodródik az árral, talán nem is lesi a partot, kapaszkodót kutatva. Jó eszű, de gyáva, és mindent kénytelen-kelletlen elfogad úgy, ahogyan az élet adja.
Ha valaki egy zsákba rakná, és azt mondaná neki, hogy ettől a naptól kezdve krumpliként kell tovább élnie, talán még ki is csírázna.
 
Elkoptat néhány állást, hogy végül egy dutyiban kössön ki, takarítóként. Bocsánat higiéniai asszisztensként, vagy hogy a fenébe hívják most. Elbeszélget a rabokkal, sertepertél, takarít, amikor rászakad a karrier: megüresedik a végrehajtói állás a halálsoron, és Howard éppen jókor lép jó helyre.

Az intézet vezetésének kapóra jön, hogy a férfi műszaki iskolát végzett, gond nélkül elboldogul a villamosszékkel. Ráadásul látszólag érzelmileg zéró, a bűntudat magja nélkül képes meghúzni a kart és végállomásra szállítani az elítéltet. Látszólag.
 
Az új hóhér munkába áll és sorra sütögeti a pirítóst. Kapcsolatokat ápol a rabokkal, ahogy takarítóként is tette, és sosem kérdez vissza, ha parancsot kap. Ma már tudjuk, hogy Darth Vader is egy nőnek köszönheti a születését.

Howard elméje is csavarogni indul, amikor új elítélt érkezik a halálsorra. Esther fiatal, szép, csinos. És nő. Jó nő. A hóhér eddig beszélgetett a rabokkal, de az új helyzet zavarba ejti.
 
A dolgok sokkal rosszabbra fordulnak, amikor Howard lassan feloldódik és megnyílik a nő felé. Túlságosan is megkedveli, miközben képtelen kiverni fejéből azt az aprócska, de annál zavaróbb tényt, hogy a lányt neki kell majd ropogósra sütnie.
 
Francis W. Scott hitelesen és meggyőzően végigvezeti a történetet, egyetlen percre sem kételkedtem abban, hogy Howard Young létező személy. Egy lélektani könyvben sok a buktató, de az író végig állva maradt. Engem simán megvett. Jó olvasást kívánok!