Főkép 
Túl sok szót most nem áldoznék a Watchmen képregény hátterére, alapjaira, az I. kötetről szóló cikkemben épp eleget írtam róluk.
 
A II. kötetben már valamelyest beindulnak a történet jelenében zajló események is, így tanúi lehetünk, amint a rendőrség tőrbe csalja Rorschach-ot. Végül tehát kiderül, kit rejt a különös, fekete-fehér maszk.

Ám ez az esemény végre mozgásba lendíti Éjjeli bagolyt is, aki eddig próbálta kivonni magát a történtek hatása alól, és szuperhősi múltját igyekezett eltemetni, vagy legalábbis nem jobban előtérbe engedni, mint amennyire holmi nosztalgikus visszaemlékezések kapcsán feljött.

Most azonban úgy dönt, hogy kimenekíti Rorschach-ot a börtönből, és ebben segítsége is akad, Laurie Juspeczyk, azaz a szintén reaktivizálódó Selyem Kísértet személyében. Kettejük kapcsolata Dr. Manhattan földönkívüli távollétében szépen mélyül…

 
Az egyes fejezeteknek most is egy-egy idézet adja a címét. A William Blake A tigris című versére utaló „Rettentő szimmetria” című V. fejezet különlegességét az adja, hogy a panelek elrendezésében, kezdve két központi oldallal, meg is valósítja a címében foglaltakat.
Ez is jelzi, micsoda alapos, aprólékos, elképesztő munka, tervezés húzódik meg a Watchmen képregény hátterében!

Történet szempontjából azonban a VI. fejezet, a címében Nietzsche híres mondását felidéző Az örvény visszanéz még súlyosabb.
Ebben a Rorschach-hoz kirendelt neves törvényszéki pszichológus szembesül azzal, amit ez a cím sugall. Ennek a fejezetnek a végén Rorschach rendőrségi és pszichológiai anyaga mellett egy gyermekkori álmának leírása is olvasható…

 
A sztori hangulatával párhuzamosan a képregénybe illesztett képregény (A fekete hajó meséi) története is egyre fokozódik.

Alan Moore
és Dave Gibbons képkockáról képkockára növelik a feszültséget, de a II. kötet vége még az I.-nél is nagyobb bizonytalanságban hagyják az olvasót. De hamarosan megjelenik a befejező rész is.

 
Nem lehet elégszer leírni, mennyire összetett alkotás a Watchmen. Bár számos utalása csak a tájékozottabb amerikaiak, illetve az ott élő képregény-mániákusok számára érthető, de ezektől eltekintve is oly` sok filozófia, pszichológia, társadalomkritika ősi témák és a modern ember problémái, és még annyi minden más van benne, hogy első olvasatra szinte leteríti az embert.

És mivel rengeteg értelmezési lehetőséget hordoz, bizonyos, hogy még sokadszori olvasásra, illetve az olvasó különféle érettségi szintjein is ad valami újat, mást.