Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Georges Simenon: Maigret védekezik

Miként azt a kötet címe is sugallja, kedvenc párizsi felügyelőnk hátrányos helyzetből indul, ezúttal nem ő vádol, hanem őt vádolják, mégpedig szexuális bűncselekmény elkövetésével. Az „áldozat” vallomása teljesen hihető, a meglévő bizonyítékok egyértelműen igazolják a tettet – és furamód az ügyben érintett illetékesekben fel sem merül Maigret ártatlansága.

Vádlója (a fiatal fruska) túl jó szülőkkel rendelkezik, és az érinthetetlen státuszban lévő politikusok nem csak a törvényeket léphetik át következmények nélkül, hanem – miként azt ez az eset is bizonyítja – másokat is kedvük szerint taposhatnak a sárba. Mindezt három évvel a nyugdíj előtt, a köz védelmében eltöltött élet után! Nem csoda, ha első felindulásában Maigret a lemondásán gondolkodik.

Aztán, órákkal később mégiscsak úgy dönt, nem törődik felettesei parancsaival, és távozás helyett inkább titokban kideríti, ki akarja a bukását. Haragosa van bőven, ami nem könnyíti meg a dolgát, de valami homályos megérzés azt súgja, ezúttal nem az alvilág haragszik rá.

Indulatos kötet, főként Maigret viseli nehezen kiszolgáltatott helyzetét. Mérgelődés közben nem csak a politika múlandóságával vet számot (ki tudja fejben tartani az évtizedek alatt kinevezett, majd leváltott rendőrprefektusok és igazgatók nevét), hanem az elkerülhetetlen öregedéssel is.

Mintegy mellékesen fellibben előttünk a nagyváros elitjének élete, hogy aztán gyorsan újra eltakarja az ismeretlenség homálya. De ez a megismerés inkább zavaró epizód felügyelőnk számára, mintsem követendő példa – az olvasóról nem is beszélve (a leírás alapján nem tűnik annyira csábítónak). Ráadásul ismételten szembesülünk Maigret erkölcsi nagyságával, hiszen ezúttal sem ítélkezik, nincs benne gyűlölködés az események miatt. Az igazság – mert ugye a végére kiderül minden – pedig helyére teszi a dolgokat.

A végére már csak egy javallat marad: a folytonosság érdekében ezt a kötetet célszerű a Maigret türelmes című regény előtt kézbe venni, mivel egyes civil szereplők (nem feleség, nem barát, nem kolléga) abban is felbukkannak, és bár a két történet nem épül szervesen egymásra, azért segít a jobb értelmezésben.

A szerző életrajza


Galgóczi Tamás - 2008. április 20.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!