FőképPhilip Pullman angol írót az Úr Sötét Anyagai trilógia tette igazán sikeressé és ismertté. A brit Nagy Könyv szavazáson csupán A Gyűrűk Ura és Jane Austen Büszkeség és balítélet-e előzte meg. Az első könyvből (Az arany iránytű) készült film pedig most decemberben került nálunk is a mozikba.

A hírek ugyan nem szólnak zajos sikerekről és rekordbevételekről, de talán így is sokan veszik majd kezükbe ennek a nagyszerű írónak a műveit. Szerintem ugyanis napjaink egyik legjobbja az ifjúsági / fantasztikus irodalom terén.

Pullman még e trilógia előtt kezdett neki a Városszéli Banda kalandjairól szóló sorozatának, amit 6 részesre tervezett, ám végül csak két regény jelent meg (’94-ben ill. ’98-ban). Cikkem tárgya az első rész, melyben megismerhetjük Ménkűt és barátait, akik a viktoriánus kori London egyik külső részében élnek, játszanak, nyomoznak.

Utóbbit azért, mert valaki hamis pénzérméket bocsát forgalomba, a rendőrök pedig Ménkű apját viszik börtönbe – ami csakis valami félreértés lehet, hiszen a feltaláló hajlamú jóember sok furcsát és használhatatlant kitalált már, de embertársait soha meg nem lopná. Úgyhogy fiának és a többieknek kell őt tisztázni a vádak alól.

A háttér az író még korábbi sorozatát, a Sally Lockheart történeteket idézi, ám annál kevésbé komoly, mondhatni, fiatalabb gyerekek is örömmel olvashatják.
A Pullman-ra jellemzően remek karakterek és fordulatok meg izgalmak mellett jó adag humor is jutott a regénybe. Ahogy a Lockheart sztorikból, Ménkűék kalandjaiból is klassz tévésorozatot lehetne forgatni.
Egyébként meg nem az ifjúsági irodalom kihagyhatatlan remekműve, de kellemes olvasmány minden nyomozó hajlamú gyerkőcnek.