FőképElőre is elnézést kérek, ha elfogultnak tűnök majd az ajánlásában, de az első két rész alapműnek számít nálam Ynev hangulatának megteremtésében.

Azt hiszem, nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy minden magyar szerepjátékos ismeri a „M.A.G.U.S. avagy kalandorok krónikái”-nak világát, ha más nem Summariumos, vagy éppen D20-as formában.
A fent említett, reményeim szerint jókora tömeg polcáról, pedig nem hiányozhat Ryan Hawkwood (Szalkai László) Beriquel ciklusa. Ezen ciklus rég várt harmadik, ahogy nézem, befejező kötetét vehettem nagy örömömre kezembe a minap.

Úgy gondolom, a mai szerepJÁTÉKhoz nem illő szerzői jogi és pénzügyi vitáktól terhes időkben becsülendő, ha egy író magáénak érzi még kalandjai világát, és másokat is meginvitál abba.
Szerintem, jót tenne a magyar szerepjátéknak, ha néhányan visszatérnének ifjonti önmagukhoz, amikor az életükben még több szerep jutott a játéknak, mint az egymást pénzért letiprásnak, össze tudtak ülni barátként, és önfeledten JÁTSZANI!

De térjünk vissza egy jobb világba.

Nem hiszem, hogy bárkinek be kellene mutatnom, az „első(???) magyar szerepjáték” világát, Ynevet, ahol kiválasztott kalandozók alakítják egy mágikus világ sorsát, sokszor erősen összekuszálva a szálakat, és felrúgva a nagyhatalmak terveit.
Régről ismert hőseinket is ebből a nyughatatlan anyagból gyúrták, annyi különbséggel, hogy ők az északi elszigetelt sziget, Beriquel sorsának alakítói lettek.

Az első két részben sikerült pár jól irányzott csapást elhelyezniük az általuk pártfogolt elar nép ellenségein, a gohrokon.
De a démonimádók nagyjai által régmúlt időkben létrehozott Átkok láncolatát nem törték meg, istenük még mindig szabadulására vár.
Bejegyezhető még nevük mellé az elar uralkodó, a dhole hatalmára törő Vörös Párduc félreállítása is, nem csoda hát, hogy a Völgyben nagy örömmel fogadják Ynevről visszatértükben őket.

Ám a főváros nyújtotta nyugodt harmóniát nem sokáig élvezhetik. Nyugtalanító, kivizsgálásra váró hírek érkeznek, az Átkok láncolata megerősödni látszik, a gohrok démonistene egyre aktívabb.

A könyv hangulata az előző részeket idézi, és egy olyan világba kalauzolja el olvasóit, ahol a hagyomány, a tisztelet, a harmóniára törekvés előrébb való az önös érdeknél.
Az ember úgy érzi, szívesen csöppenne valamely csoda révén a Téli Esték házába, a kalandorok és pengeművészek közé, hogy velük iszogasson, hogy érezze a füstölők illatát, hallgassa, mit adnak elő a pódiumon, vagy a fürdőbe, hogy a cimborákkal magukat áztatva mustrálják a csinos fürdőző hölgyeket.

Akinek a fent említett csoda nem adatik meg, annak sem kell elkeserednie, Szalkai László (Hawkwood) könnyed kézzel emel körénk új világot, szívet melengető leírásaival, és az ember által olyan nehezen megragadható hangulatok megteremtésével, amit utána sokáig keresgélünk a valóságban….
De ez a világ ritkán válik olyanná, sokat kell dolgoznunk, hogy megnyugvást, harmóniát találjunk életünkben, környezetünkben, önmagunkban, és a Hangulat ismét megszülessen.

A Beriquel ciklus eddig megjelent kötetei:
Farkasének
Árnyjáték
Szellemtánc