Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Alan Dean Foster: Transformers

A Hasbro 1984-ben piacra dobott, mindig megújulásra kész figurái, hála a több oldalról támogatott marketingjüknek, jókora rajongótáborra tettek szert. Az említett tábor nagy örömére a rajzfilmekből és képregényekből ismert hősök 2007-ben „életre” keltek a mozivásznon.
A mozit, ahogy azt már megszokhattuk, követte a forgatókönyv alapján készült regény is, azok számára, akik picit mélyebben szerettek volna belelátni történetbe, és nem idegenek számukra azok a fura „több oldal papírra sorakoztatott betűhalmazok”, a könyvek.

A kiváló, hogy egy barátom szavait idézzem „bértollnok”, Alan Dean Foster, az Alienek és Riddick után most a Transformer robotokat kaparintotta értő kezei közé, és ahogy azt várni lehetett, a nagysikerű mozifilm átirata is élvezetesre, izgalmasra és átélhetőre sikerült.

Biztosan sokan álmodoztunk ifjú idealista éveinkben arról, hogy a környék legklasszabb kocsijával és az iskola legcsinosabb üdvöskéjével furikázhatunk, vagy, hogy egyszer csak történik velünk valami különleges dolog, amiben megálljuk a helyünket és valaki naggyá válunk.
Ezeket a vágyakat mozgatja meg a történet, természetesen sok bonyodalmon és nehézségen keresztül.

Azonosulásunk tárgya Sam Witwicky, aki egy okos és szellemes, de a hölgyek számára nem túl érdekes fiatalember, lévén sem nem vagány, sem nem jó sportoló, csak egy értelmes jófiú, akinek az élete nagyban megváltozik, amikor megkapja új autóját.
Fent említett tettével a fiatalember alkalmat ad a sorsnak arra, hogy egy kozmikus léptékű konfliktusba keveredjen.
A történet magával ránt még egy kiváló kódtörő hölgyet (aki egészen attraktív) és csapatát, valamint egy katonai különítmény túlélő maradékát, pár magas rangú kormányhivatalnokot és még sok mellékszereplőt.

Így utólag belegondolva elnézést kérek azoktól, akik a katonai vagy a kódfejtő szállal tudtak azonosulni, ez egy szubjektív műfaj, én idealista hímneműként a jókocsis, jónős szállal tudtam, így ebből a szemszögből írok…

A cselekmény egy ereklye körül forog, amit a fordító a költői Létszikra névről Energon Kockává degradált.
A felállás klasszikus: vannak a jó robotok és vannak a gonosz robotok, és persze mindkét fél magának akarja a tárgyat, természetesen teljesen más céllal.
Az Autobotok (ők a jók) újjá akarják éleszteni nemzetüket és bolygójukat, az Álcák (ők a gonoszok) pedig le akarnak igázni vele minden fajt, akit csak érnek sok galaxis távolságban.

A regény egyetlen negatívuma, hogy nem csak említés szinten nem kapcsolódik a „hivatalos előzmény”-hez, de sok helyütt logikailag üti azt.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:Transofmers - A múlt árnyai
Transofmers


Gulyás Attila - 2007. augusztus 27.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére
Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!