FőképAz utóbbi időben komoly fellendülés tapasztalható hazánkban, ami a japán képregény- és rajzfilmkultúrát illeti.
Bár a netes kultusz régebbre nyúlik vissza, egy ideje már beszerezhető a témában hagyományos, offline magazin is, az érdeklődők pedig erre szakosodott rendezvényeken találkozhatnak egymással, de még anime-sorozatot is el lehet csípni a tv-ben.

Az Athenaeum 2000 Kiadó Mangattack címre keresztelt vállalkozása is a népszerűsítés szellemében indult: a kitűzött cél a fenti világ minél szélesebb körű promóciója a nyugati alkotók által jegyzett, de manga-stílust használó munkák honosításával.
A hat sorozat egyike a Bizenghast: a kiadó honlapja által a fantasy-dráma kategóriájába sorolt mű egy öt kötetesre tervezett (Amerikában jelenleg a második résznél járó) széria bemutatkozó darabja.

A történet szerint a tizenéves lány, Dinah szülei elvesztése után a nagynénjéhez költözik, egy hatalmas házba, a massachusettsi Bizenghast városába, ahol azonban, a tragédiának köszönhetően nem talál békét: rohamai vannak, hisztérikus állapotán látszólag semmi nem tud javítani, a hozzá rendelt orvos is tehetetlen.
Egyedül a lány barátja, Vincent képes, pusztán társaságával enyhíteni valamelyest a lány tébolyán; így mikor az erdőben sétálva egy nap a páros óriási mauzóleumra, majd szörnyű titokra bukkan, egyértelmű lesz: csak közösen oldhatják meg a feladatot.

A történet többféle asszociációt is előhívhat, de ez persze nem jelenti, hogy másolatról lenne szó.
Az eredetileg német származású, szabadúszó M. Alice LeGrow voltaképp hagyományos rémmesét tár olvasói elé fiatal hősökkel, szellemekkel, túlvilággal, és egy-egy különös lénnyel; az élet-halál kérdése köré szerveződő sztoriban pedig megvan minden, ami a szinopszis alapján elvárható: nyomozás, rejtvényfejtés, szorongatott helyzetek, érintőlegesen kezelt érzelmi szál.

Az egyértelműen fiatalabb közönséget megcélzó Bizenghast így egyszerű figurákat választva inkább a kalandra fekteti a hangsúlyt; az alig kétszáz oldalas történet nem tartalmaz felesleges részeket, választott keretein belül maradva elejétől a végéig eseménydús, mozgalmas munka.

A manga vizuális világáért is felelős LeGrow munkája változó minőséget képvisel: alapvetően egyszerű, távolról sem hivalkodó rajzai esetenként kimondottan vázlatosak, elnagyoltak (akár a hátteret is teljesen elhagyja, vagy pár vonalra redukálja), máskor (mint a fejezetcímek oldalain, vagy egyes tág tereknél) jóval összetettebb, részletezőbb képeket használ; hasonló megoldás jellemző a néhol szimpla, néhol kissé kimódoltnak ható szöveg esetében is.
Mindenesetre a várhatóan drámai ponton félbehagyott történet korrekt rémmese; a folytatásra kíváncsiak pedig még idén hozzájuthatnak a sorozat második kötetéhez.