FőképBiztos bennem van a hiba, de az utóbbi időben általam olvasott ifjúsági regények jó része meglehetősen agybeteg szüleménynek tűnt.
Vagy az ábrázolt családi körülmények, vagy a szereplők életvitele volt „sérült”, illetve olyan abszurditás, brutalitás, erőszak áradt a könyvből, amely alapján gyereket a könyv közelébe nem engednék.
És amit nem értek, hogy ezen szerzők ráadásul rangos vagy kevésbé rangos díjakat kapnak műveikért. De a hiba biztos bennem van: túl rózsaszín a lelkem, vagy mi.

Bár Jackie French regényében is van erőszak, ám ez egyrészt kevés, másrészt ábrázási módja nagyban megkönnyíti az olvasó számára elfogadását / befogadását / megértést. Mert hát ugye vikingekről van szó, akik mégse virágoskertjeikről és mimóza lelkükről híresek.

A Hekja – Egy lány a vikingek fogságában valós alapokon nyugvó történet. Két saga – „Erik sagája” és a „Grönlandiak sagája” – szolgáltatja az alapot.
Ezt a két történetet gyúrta egy mesévé az írónő, melynek majdnem minden szereplője létezett. Ráadásul többé-kevésbé azt a pozíciót töltötték be a való világban, mint a regényben.

Hekja egy kis szigeten, egy part menti faluban él. Itt esik a vikingek fogságába. Majd szerencséjének és bátorságának köszönhetően megbecsült és felszabadított ember lesz. Sőt…

Valahol talán azt is mondhatjuk, hogy nem is Hekja történetének elbeszélése a cél, hanem Freydis Eriksdottirt-té.
Hogy ő kicsoda? Vörös Erik lánya. (Vörös Erik az a viking, akit gyilkosságért kiutasítottak, mind Norvégiából, mind Izlandról. Így felfedezte Grönlandot, és ott telepedett le.) Az ő testvére, Szerencsés Leif, fedezte fel Vinlandot, a mai Amerikát.
Szóval Freydis egy kisebb expedícióval Vinlandra utazik, hogy ott alapítson állandó kolóniát és kereskedjen Grönlanddal. De mégsem Erik lánya áll a történet középpontjában, így nem történelmi, hanem ifjúsági regényt kapunk.

Az mindenféleképpen említést érdemel, hogy a szerző nagyon aprólékosan és élethűen mutatja be a vikingek mindennapjait.
Ha eddig nem, hát most biztosan mindenki tisztában lesz azzal, hogy a különböző évszakokban milyen feladatokat végeztek a nők, milyeneket a férfiak. Illetve hogyan éltek hosszúházaikban, mit és hogyan ettek, milyen hajókat és hogyan használtak.

Ezek a pontos, precíz leírások olyan pluszt jelentenek, ami nagyot dob a mű értékén. Nem tudom, ki hogy van vele, nekem határozottan tetszett, hogy ilyen módon volt szerencsém egyrészt közelebb kerülni a viking mindennapokhoz, másrész kicsit tisztábban látom a történelmük egy kis szeltét.
Így jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek, aki „normális” ifjúsági regényre vágyik.

Kapcsolódó írások:Frans Gunnar Bengtsson: Röde Orm
Michael Wood: Anglia múltjának nyomában
Hildegard Elsner: A vikingek
Else Roesdahl: A vikingek