Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

David Gemmell: Kard a viharban

A vízen túl él a keltok népe, amely számos törzsből áll össze. A riganték, pannonok, norvikok törzsközösségbe rendeződve élik békés életüket, amelyet semmi sem zavart meg ez idáig. Azonban a nagy víz túloldalán Kőváros népe sorra igázza le a vele szomszédos területeket, egyre nagyobbra és nagyobbra duzzasztva ezzel a birodalmat.

Connavar, a fiatal és büszke rigante harcos, miután bebizonyosodik hogy a siedhek mágikus fajának kegyeltje, és sorsát ez az időn túli nép vigyázza, felkerekedik külhoni kereskedő barátjával (Banouin), hogy világot lásson. Célja megismerni Kőváros népét, hadseregét. Tisztában van vele, hogy miután a víznek ezen a felén minden népet leigáznak, hamarosan a keltok, és köztük a riganték is sorra kerülnek.

Gemmell műve akár az emberiség történelméből merített valós történet is lehetne (persze ha eltekintünk könyven felbukkanó mágiától). Kőváros a császárságkori Róma, vagy a korai Frank Birodalom is lehetne akár, a keltok pedig vagy a Britanniában vagy a Skandináv-félszigeten élő, letelepedett egykori nomád törzsek. A magát központinak és felsőbbrendűnek képzelő hatalom szépen leigázza a szomszédait, majd egyre távolabbi és távolabbi népeket. Kőváros, mint ahogy az a való életben is történt, teszi mindezt egyszerű gazdasági megfontolásból, ha nem terjeszkedne, összeomlana, mert semmilyen szinten nincsen berendezkedve egy nyugalmas, békés életre.

Ezzel az embertelen, könyörtelen, minden eredeti értéket megszüntető, rabigába hajtó hatalommal készül szembeszállni Connavar. Születésétől vezérré válásáig követhetjük nyomon történetét, amely során tanúi lehetünk annak, hogyan is vált a riganték hősévé. Connavar, aki egy egyszerű lóbefogó gyermekeként látta meg a napvilágot. Szinte gyerek volt még, amikor kénytelen volt szembeszállni azzal a medvével, melyet az egyik siedhek küldött az elpusztítására.

A Gemmellhez szokott olvasókat nem lepi meg túlságosan, de aki most ismerkedik az íróval – és a műfajjal – valószínűleg megdöbben, hogy Gemmell bármikor képes véget vetni a szívünknek kedves (mellék)szereplők életének, vagy a főhős a legádázabb ellenségét szelídíti barátjává szinte pillanatok alatt.


Gemmell rajongóknak kötelező, a többieknek melegen ajánlott.


Mezei Attila - 2007. május 9.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére
Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!