FőképAz emberi evolúció következő lépcsőjén nem az X-men csapat áll majd, hanem John Twelve Hawks saját „találmánya”, az Utazók.
Ránézésre ők ugyanolyan emberek, mint bárki más, különlegességük annak a vélhetően genetikai mutációnak köszönhető, aminek révén lelkük (vagy ahogy a regényben nevezik – a Fény) képes kilépni testükből, és szabadon jár kell a szomszédos világokban. Erről az utazásról kapták nevüket.

A képesség általában öröklődik a családban, de megfelelő felkészítés, vagy „vészhelyzet” előidézte kényszer nélkül magától nem jelentkezik. Érdekes tulajdonság, de önmagában nincs jelentősége az emberiség szempontjából.

De…

Az író véleménye szerint a globalizáció egyre inkább arra tereli a népességet, hogy szabályozott, mi több, ellenőrzött körülmények között töltse mindennapjait.
Mindezen fejlemények mögött egy titkos társaság, a Testvériség áll, akik úgy vélik, a népesség számára előnyös aranykor akkor következik be, ha mindenkit ellenőrizni tudnak, és a közre veszélyes elemeket rövid úton kiiktatják az élők közül.

Céljuk érdekében figyelik a világhálót, az elektronikus levelezést, lehallgatják a telefonokat, szemmel tartják a nyilvános helyen elhelyezett kamerákat, és a többi, és a többi. Világméretű összeesküvésről van szó, aminek célja az egyénekre jellemző váratlan cselekvés és önálló gondolkodás megszüntetése.
A fogyasztói társadalom – sugallja a szerző – éppen errefelé halad.

De…

Az Utazók, éppen azért, mert más világokat is képesek felkeresni, átlátnak ezen a mesterkedésen, és ráébresztik a tömegeket szabadságuk korlátozott mivoltára, mi több, az adott helyzetre megoldást jelentő jövőképpel is rendelkeznek.
Ezek után érthető, ha a Testvériség tűzzel-vassal igyekszik ezeket a zavaró egyedeket elpusztítani. Pénzük, befolyásuk számolatlan lévén, az esélyek… nos nincs esély kikerülni őket.
Az Utazók testi épségre azonban a Harlekinek titkos társasága vigyáz.

Ezzel már el is mondtam minden lényeges tudnivalót a könyvről, ami induláskor még egyediséggel kecsegtet, ám menet közben ez átalakul. Elvégre a mindenre kiterjedő központi ellenőrzés nem új találmány, elsőként George Orwell: 1984 című regényében láttunk ilyet.

Az egész világot behálózó titkos társaság ötlete sem eredeti, hamarjában David Morrell trilógiája (A rózsa szövetsége, A gyűrű lovagjai, Éjszaka és köd) jut eszembe. Nem folytatom, ebből is látszik, John Twelve Hawks bátran merít közös örökségünkből.
Ami önmagában nem baj, elvégre ha mindezt ötletes csinálja, majd élvezetesen megírt formában tálalja, akkor egyetlen szavam sem lenne.

Csakhogy a mondanivaló kihangsúlyozása időnként nyögvenyelősre sikerült, ami felemás érzéseket vált ki belőlem.
Ezt ellensúlyozza az a tény, hogy gyakorlatilag letehetetlen a könyv, a moralizálást leszámítva nagyon feszes a cselekményvezetés, érvényesül a „csak még ezt az oldalt elolvasom” szindróma.

Egyelőre maradjunk annyiban, hogy ez mindenképpen ígéretes kezdet, de a tartós sikerhez ennél többre lesz szükség. Mivel a történet számos nyitott szállal ér véget, bízhatunk a folytatásban.
A fenti kitétel figyelembevételével megismerésre ajánlom mindenkinek Az utazó-t, mert jól megírt regény, ami egy-két halványabb pillanatot leszámítva leköti az olvasót.

Érdekességként megemlítem, hogy a szerző személyéről jelenleg nem tudunk semmit, gyakorlatilag a rendszer látóterén kívül él, ügynökével és kiadójával lenyomozhatatlan telefonos kapcsolaton keresztül kommunikál, továbbá interjúkat is csak weben keresztül ad – úgy látszik komolyan veszi a leírtakat.