Főkép

Hiába na, nem könnyű hercegnőnek lenni. Pláne, ha az illető nem is sima, egyszerű ember hercegnő, hanem ő az Amerikai Tündér Hercegnő. Annak minden előnyével és hátrányával együtt. Na jó, inkább hátrányával. Nem is véletlen, hogy Laurell K. Hamilton új sorozatának főszereplője, Meredith (Merry) Gentry az Unseelie Udvartartásból egészen Los Angelesig menekül nagynénje, Andais Királynő elöl.

Kérhetett volna menedéket a Humán és Fey Ügyekért Felelős Minisztériumtól, de nem tette. Helyette inkább bujkált. És közben egy természetfeletti ügyekkel foglalkozó nyomozóirodában kezdett el dolgozni, ahol az alkalmazotti állomány bűbájt gyakorlókból és médiumokból áll. Mi több, kettő kivételével mindenki fey. Vagyis nem ember. Nem kell megijedni, ez ebben a világban teljesen természetes. Mondhatni normális, a maga kacifántos módján.

Minden szép és jó, aztán egy alkalommal az iroda munkatársai beletenyerelnek valamibe. Valamibe, ami miatt Merry élete komolyan veszélybe kerül, valamint teljesen és tökéletesen lelepleződik. Mindenki előtt. Szóval menekülnie kell. Megint. Ám ez a menekülés már az elején kudarcra ítéltetett.

Hiszen ha Andais Királynő valamit nagyon akar, el is éri. Bármi áron. Erre ebben a kötetben is számos bizonyítékot találhatunk, ám rengeteg utalás történik az elkövetkezendő időkre vonatkozóan is. Szóval Merry visszatér az Illinois állambeli Cahokiába, az emberek elől mágikusan elrejtett Unseelie Udvartartásba, ahol a Meredith NicEssus Hercegnő, Béke Gyermeke, Besaba Átka megszólítással köszönti őt nagynénje, Andais Királynő, Éj és Sötétség Királynője, Fehér Test Szeretője, Essus nővére. Kacifántos, sokat mondó megnevezések, ugye? Akad még belőlük néhány a kötetben, csak győzzük követni. Mint ahogy különféle halhatatlan fajok és azok keveredései is rendre felbukkannak.

Kicsit olyan érzésem volt, mintha az Anita Blake sorozat szerzője némileg a Salvatore által kitalált Mélysötéthez (Underdark) nyúlt volna ihletért, hogy aztán a maga sajátosan szexi, szókimondó és ironikus módján létrehozzon valami különlegeset, ami egyszerre vonz és taszít. Amit ugyanúgy, mint anno az első Anita Blake regényt, úgy kell olvasni, hogy előtte mindent igyekszünk elfelejteni, amit a témában olvastunk. Nyitottan, ha lehet így mondani, szűz aggyal közelítve viszont az élmény frenetikus.

Olyan, mintha magával ragadna egy örvény, és nem engedne, míg meg nem láttad, mi van az alján. Az viszont nagyon messze van, és az odavezető út nem éppen veszélytelen. De megéri. Hiszen olyan élményben lehet részed, amit senki és semmi más nem adhat meg, csak egy jó, egy igazán jó regény. Ami egy jól, egy igazán jól kidolgozott világban játszódik. Mégpedig olyan politikai intrikákkal, ármánnyal és cselszövéssel átszőtt világban, hogy az ember gyereke nem győzi kapkodni a fejét. Nem véletlen, hogy Mélysötét képe villan be lépten-nyomon.

Csakhogy itt sokkal több a perverzitás, a szex és a szadizmus. Éppen ezért gyenge vagy labilis idegzetűeknek, illetve 18 éven aluliaknak nem igazán ajánlanám. A többieknek viszont nyugodt szívvel. Azért azonban nem vállalok felelősséget, ha valaki már most a folytatásért kezdi el zaklatni a kiadót. Ha nem ismerném jövőbeni terveiket, és is így tennék.

Azt persze én is csak találgatni tudom, hogy a folytatás vajon az emberek világában történő eseményeket mutatja-e majd be, vagy Merry-vel együtt megint visszatérünk az udvarhoz, ahol az immáron Hús Hercegnőjeként elhíresült és rettegett hölgyike újabb lépéseket tesz a trón megöröklése érdekében…

Részlet a regényéből 

 

A szerző életrajza