FőképA beszédek már az ókori görögöknél is fontos szerepet kaptak. Platón, Arisztotelész, Iszokratész, Démoszthenész, Apollodórosz, Theodórosz, hogy csak pár nevet említsünk azok közül, akik vagy előadták, vagy írták, vagy egy személyben írói és előadói is voltak a szónoklatoknak.
Mert hiszen már akkoriban is voltak profi beszédírók, akik csak „papírra” vetették a szöveget, és helyettük valaki más adta elő a művet, mivel ők maguk előadói képességekkel nem rendelkeztek.

A klasszikus retorikával kapcsolatos szakmai alapot és értekezéseket az ókori görögök és rómaiak alkották meg.
Utóbbiaknak olyan szónokokat köszönhetünk, mint ifjabb Cato, Lucius Licinius Crassus, Quintus Lutatius Catulus, Marcus Antonius Orator, Marcus Tullius Cicero.
A középkor sem volt mentes a híres szónoklatoktól, lásd II. Orbán pápa 1095. november 18-án a clermonti zsinaton elhangzott záróbeszédét, mely keresztes hadjáratra szólította fel a keresztény világot Jeruzsálem visszafoglalásáért.

A XX. század nagy beszédei számomra egyrészt remek kiegészítő volt egy halom már eléggé jól ismert dologhoz, másrészt nagyon sok olyan dolgot, történést mutatott be, amelyről vajmi keveset tudtam. A szerkesztők hihetetlenül jó érzékkel tudták egy kötetbe válogatni a századra leginkább jellemző eseményekhez kapcsolódó beszédeket.

Néha elég komoly fenntartásaim voltak egyes beszédekkel kapcsolatban. Ez leginkább a ’70-es évek elejéig az USA elnökei által prezentált szónoklatok voltak, illetve egynémely vezető angol politikus megnyilvánulása.
Jó részükből borzalmas nagyképűség és felsőbbrendűség árad. Amerikai elnökeinek pedig egyik kedvenc és bevett fordulata volt saját maguk fennen magasztalása; az USA a demokrácia bölcsője, a világ védelmezője, a legerősebb nemzet, stb.

Eközben a „néger-kérdést” pont ez az ország nem volt képes 100 éve alatt demokratikus eszközökkel és módon rendezni. Ahhoz, hogy a tényleges szabadság és egyenlőség felé egyáltalán megindulhasson az átalakulási folyamat meg kellett halnia Martin Luther Kingnek és Malcom X-nek.
Persze – azt mondják – utólag mindig könnyű okosnak lenni, de hát miután már meglehetősen pontos rálátásunk van a történtekre, azt hiszem, jogunk van…

Kapcsolódó írás:A XX. század magyar beszédei