Főkép

Amikor hallgatjuk a híreket, vagy újságot olvasunk, általában azt hiszzük, hogy tisztában vagyunk a más országokban lévő viszonyokkal. Aztán persze amikor valami szokatlan hírrel találjuk magunkat szembe, hirtelen szembesülnünk kell a ténnyel: adott külország belviszonyairól nagyjából semmit nem tudunk. Ehhez vagy ott kell élnünk – akkor persze a saját, magyar viszonyainktól távolodunk el kisebb-nagyobb mértékben a külhonban eltöltött idő függvényében – vagy folyamatos és alapos információfolyam szükséges.

Márai cikkei nagyon is alkalmasak arra, hogy általuk bepillantást nyerhessünk mind a gazdasági világválság előtt/közben fennálló német viszonyokra, mind – ugyanebben az időintervallumban – Párizs világába. Persze mind hangulatilag, mind témaválasztás szempontjából elég markáns eltérést tapasztalhatunk a cikkekben.

Értelemszerűen az egyre romló német közállapotok befolyásolják leginkább az ott született írásokat. Borongósak, abszurdak, néhányuk fanyar humorral fűszerezett. Márai megpróbálja kivesézni az adott témát, megmutatni, mi van a dolgok mögött; néha úgy érezhetjük, hogy a szemünk láttára töri össze a cukormázat és tárja fel a jelen rothadó és véres valóságát, néha azonban csak egy egyszerű fricskát kapunk.

Párizsi írásai egészen mások. Először valamiféle rajongás, lenyűgözöttség, lebegés érezhető, aztán szép lassan az író visszaszáll a földre, és realitásérzéke is visszatér. Viszont ezekben a cikkekben a legkevésbé sem a mindennapok jelennek meg.

Akár csak a Kitépett noteszlapokban, az Aranyidőkben is megfigyelhető, hogy van néhány visszatérő téma, amelyek időnként mágnesként vonzották Márait. Bírósági tárgyalásokról több cikket is publikált például. Ezek egyik közös jellemzője egy rendkívüli realisztikus és naturalisztikus emberábrázolási mód. Másik kedvenc és visszatérő téma számára a színház. Míg a növekvő nyomorral küzdő németföldön keserű szájízzel ír színjátszásról és annak hanyatlásáról, addig párizsi beszámolói ugyanerről a témáról pozitív és bizakodó képet festenek.

Azt mindenféleképpen meg kell még említenem, hogy jelentős különbséget éreztem a már fentebb említett Kitépett noteszlapok és az Aranyidők között. Míg előbbi a szerző külföldön megjelent, idegen nyelven írt cikkeit tartalmazza, addig az utóbbi írások magyar nyelven íródtak, és színvonaluk is egyenletes. Bár napjainkban Márai Sándor a népszerűbb szerzők közé tartozik, mégis vannak, akik fenntartással kezelik, vagy ódzkodnak tőle. Talán ha az „Újságíró” felől közelítenek…

Kapcsolódó írás:

Kakuszi B. Péter: Márai Sándor – a forradalmártól az értékőrzőig