FőképHa nem lett volna Magellán és Kolumbusz, talán sosem ennénk paradicsomot, és persze Johnny Depp sem játszana kalózvezért a moziban. A kontinenseket körbeövező határtalan víztömeg évszázadokig akadályt jelentett a tudásvágytól hajtott hajósoknak, legyen szó felfedezőkről vagy mezei kereskedőkről.
Köszönhetően elszántságuknak, nem csupán a gyarmatosítások kora köszöntött be, hanem hihetetlen mértékben gyarapodtak ismereteink világunkról.

A vizsgálódásnak még mindig nincs vége, ami részben köszönhető a tudósok hadának, akik megélhetésüket hosszú távú projektek és egyre újabb kutatási témák kiötlésétől remélik, másrészt még mindig hiányos adatokkal rendelkezünk a nagy kékséget illetően.

A „Mi Micsoda” ifjúsági ismeretterjesztő sorozat 95. kötetében a célközönség szintjéhez mért érdekességhalmazt kapunk az óceánokról és tengerekről.
Kezdve egy rövid történelmi áttekintéssel, kik és hogyan kezdték el a tengerkutatást, egészen odáig, hogy milyen felszereléssel indulnak útnak a mai tudósok.
Hol vagyunk már a Challenger-expedíció vagy Auguste Piccard lehetőségeitől? Ilyenkor jogos a büszkeség, ez a sokat szidott nyugati civilizáció azért alkotásra is képes.

Ezt követően az album számba veszi jelenlegi ismereteinket, a tengerek különféle felosztásától a tengervíz összetételén át egészen a hullámok és az árapály keletkezésének okáig.
Aztán szóba kerül még pár ismerős kifejezés, úgymint cunami és hullámerőmű. De megismerjük a tengerek táplálékláncát, és a modern halászati módszerek hátulütőit is (pl. 1 tonna nyelvhal lehalászásakor majdnem 11 tonna egyéb tengeri élőlény is belekerül a halászhálókba, hogy felhasználás hiányában ott pusztuljon el értelmetlenül).

Az biztos, hogy jelenleg jóval több halat fognak ki, mint amennyi születik. Ha ez így megy tovább félő, hogy egyre jobban elnéptelenedik a világóceán. Erre a gyászos végkifejletre már számos példát ismerünk, igaz, kisebb léptékben (pl. a Fekete-tengeri török halászat összeomlása).

Azért nem csak az asztalra kerülő élelem formájában ismerős állatok szerepelnek a kötetben, hanem számos, kevésbé ismert is.
Mint például a vámpírpolip, gyökérszakállú horgászhal, pelikánangolna. Számomra érdekes volt (a fentieken kívül) még a tengeráramlásokról és az időjárásról szóló rész (na meg a 180 kilométer hosszú jéghegy).

Akinek az Óceánkutatás felkeltette a kíváncsiságát, és szeretne többet megtudni a világóceánról, az próbálja meg beszerezni Borsy Zoltán tankönyvét az Általános természetföldrajz címűt, ami ugyan csak pár fejezetet szentel a témának, de az kellőképpen alapos.