Főkép

Miután Susannah/Mia a Fekete Tizenhármassal kinyitotta a MEGFEJTHETETLEN ajtót és átlépett egy másik világba, a társaság maradéka nem tehet mást, ketté kell válniuk és így folytatni útjukat. A manniták kinyitják nekik az ajtót. Eddie és Roland ’77-be tér vissza, hogy rendezni tudják a rózsa sorsát. Jakenek és Callahan atyának jut a feladat, hogy ’99-ben Susannah/Mia nyomára bukkanjanak és megmentsék a nőt a szinte biztos haláltól.

Susannah, aki folyamatos harcban áll a testét megszálló Mia-val, váratlan segítséget kap. Személyiségének másik fele, Detta „tér vissza” hozzá. Így talán akad némi esélye a sikeres ellenállásra, vagy legalább arra, hogy jobb belátásra bírják Mia-t.

Eddie és Roland az ajtó túloldalán csapdába sétálnak. Valaki elárulta érkezésük helyét és idejét a Bíbor Király szolgáinak. Bár a kitörő lövöldözésben segítségük is akad, Eddie súlyosan megsebesül, ezzel veszélyeztetve küldetésük sikerét. Jake és Callahan viszonylagos nyugalomban érkezeik meg New Yorkba, az 1999-es esztendőbe. Hamar Susannah nyomára bukkannak, és felkészülnek a harcra a Bíbor Király szolgái ellen. Eközben döbbennek rá, hogy valószínűleg ez lesz utolsó cselekedetük az életben…

King nagy mestere annak, hogy szószban hagyja olvasóit. Úgy érzem, megint úgy történik, ahogy Blaine, a Mono, esetében jártunk. Nagyon fontos történések közepén az író egyszerűen félbeszakítja a történetet, hogy azt egy újabb kötetben folytassa. Igaz ott a nyolcszázadik(!!!) oldal környékén történt mindez, itt meg még csak négyszáz környékén járunk, de szerintem nyugodtan vége lehetett volna a kötetnek anno, amikor a csapat leszáll Blaine-ről.

Az előzményekből okulva jelen esetben pedig nyugodtan folytathattuk volna tovább. Bár King jobban tudja nálam, hogy mit miért csinál, ha mégis az olvasó figyelemének megtartása a cél, vagy netán elgondolkodtatása, vagy hogy tövig rágjuk körmünket azért, mert nem tudjuk mi a folytatás, nos, akkor azt hiszem, alábecsül bennünket.

Nem tudom, hogy a kedves olvasók számon tartották-e, hogy a sorozat egyes köteteiben hány nap telik el. Nos, a Susannah dala eseményei nagyjából huszonnégy óra alatt zajlanak le. King talán ezzel is érzékeltetni akarja, hogy mostantól még inkább nem babra megy a játék. Úgy tűnt, Roland szinte időtlen-idők óta tart a Setét Torony felé és neki mindegy, mennyi idő alatt fogja elérni. Meg van győződve róla, hogy eléri. Most azonban már rohannia kell, mert az idő meghatározó tényezővé lépett elő.

A Setét Torony hatodik kötetét olvasva önkéntelenül is feltettem magamnak a kérdést: egy zsenivel vagy egy komplett őrülttel állok szemben? A „Hát, ez nem normális!” mondat nem is egyszer hagyta el a számat olvasás közben. Eddig sem volt egyszerű követni a történetet, de most, ahogy a Susannah/Detta/Mia „három-az-egyben” játéka elénk tárul, meg a többi szereplő is halomszám fut rejtélyes utalásokba, illetve maguk számára is megmagyarázhatatlan dolgokról beszélnek, amire ráadásul nem is emlékeznek; azt hiszem, ez már kezdi átbillenteni a mutatót.
Hogy merre, azt majd a folytatás dönti el…

A szerző életrajza

 

Kapcsolódó írások:
Ezüst pisztolygolyók (DVD)
A remény rabjai (DVD)
Halálsoron (DVD)
Lisa Rogak: Kísértetszív. Stephen King élete

 
Magyar Stephen King HQ