Főkép

Végre itt van, megjelent az új Darren Shan kötet! Gondolom nem csak én vártam izgatottan, vajon merre megy tovább a szimpatikus fiatal szerző, akinek vámpírsorozata nem csak a korábbi hagyományokkal (mármint a vészívókról alkotott általános elképzelésekkel) szakított, hanem marcona fantasy hősök helyett tinédzser főszereplőt állított a középpontba.

Nem mondom azt, hogy ezúttal felejtsünk el mindent, amit korábban olvastunk tőle, de vegyük tudomásul, az eltelt évek alatt Shan is sokat fejlődött, módosult az érdeklődése – s nem utolsó sorban ismét megpróbál visszatérni eredeti céljához, mely szerint felnőtteknek ír könyveket, nem pedig az ifjúságnak.

Legalábbis úgy érzem, az új, Démonvilág névre elkeresztelt sorozatában felnőttesebb a megközelítés, egyértelműen nem a tizenéves korosztály számára ajánlott a tartalom. Annál véresebb, ijesztőbb – másabb. Itt egy percig sem kétséges milyen következményekkel jár bármely hibás lépés, Shan szerint vannak dolgok, amelyekkel a mégoly nyitott gyermeki tudat sem képes mit kezdeni, csak az őrület nyújt talmi menedéket előlük.

Démonok. Szerzőnk jó érzékkel kikerülte a kereszténységben rejlő csapdát, mely szerint, ha onnan eredezteti démonjait, akkor ezzel együtt az ördögöket és minden más kötelező elemet is kénytelen átvenni. Szerencsénkre nem így tett, jelenlegi – szerfölött hiányos – ismereteink szerint csupán démonok léteznek (amely elképzelés egyébiránt számos vallásban megtalálható), akik alapban nem evilági lények, s kevés emberi tulajdonsággal rendelkeznek.

Ezt Grubbs Grady (a sorozat főszereplője) saját bőrén is megtapasztalja azon az éjszakán, amikor szülei hálószobájába lépve, a megszokott környezet helyett nem csupán idegen helyen találja magát, hanem ráadásul rémítő, kimondottan ellenséges teremtmények társaságában is, akik között ott látja családját, mégpedig nem túl szívderítő helyzetben…

Sokat ígérő kezdet, ha így folytatódik (valamikor jövőre), akkor ismét emlékezetes sorozattal leszünk gazdagabbak. Azért óva intek minden tizenöt évnél fiatalabbat (bár aki érzékenyebb lelkülettel rendelkezik, az inkább adjon hozzá még pár évet), hogy a Darren Shan munkásságával való ismerkedést a Démonmesterrel kezdje, inkább a Vámpír könyvek első kötetét vegye kézbe.

Ha azon túl van, akkor gondolja végig, lélekben mennyire felkészült egy sokkal ijesztőbb történet befogadására – ami nem több puszta kitalációnál. Egyszóval aki nem bírja a horrorfilmeket és más efféléket, az inkább elégedjen meg a borító nézegetésével, és tegye vissza a polcra ezt a könyvet. Pár év múlva újra próbálkozhat, addig sem fog lemaradni semmiről – a könyv megvárja az embert.