Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

David Gemmell: Király a kapun túl

Tenka kán – a száz évvel korábban élt Bronzgróf és a nadírok vezetője, Ulric leszármazottja – a kevés túlélő egyike, aki szinte már el is felejtette, hogy egykor ő is a Sárkányhoz (a rend és a béke védelmezői) tartozott. Mikor felesége meghal, úgy érzi, élete értelmét vesztette. Csak egyetlen cél miatt nem dobja el magától: ki akarja köszörülni a csorbát, hogy annak idején a Sárkány nem számolt le Ceskával. Úgy gondolja, hogy egyedül végez a császárral, kerüljön ez akár az életébe.

A gonosz császár felé vezető útja a Sárkány elhagyatott laktanyájába vezeti. Itt találkozik a Ceska elől menekülő öreg és beteges Aulinnal és unokájával, a csodaszép Renyával. Az öreg tisztában van vele, hogy nem éri meg a másnapot, ezért alkut ajánl Tenkának: védje meg a lányt és kísérje az első városig, ahol biztonságba helyezheti; cserébe elárulja neki, hogyan lehet végezni az eggyéforrtakkal. Tenka kötélnek áll, de az öreg meghal, mire elmondhatná a titkát.

Ettől függetlenül megtartja ígéretét és Renyával az oldalán indul tovább. A Sousába vezető úton találkoznak Tenka régi harcostársával, Ananaisszal, az Aranyharcossal. Ő ugyan túlélte a Sárkány pusztulását, de borzalmas árat fizetett érte. Egy gladiátorviadal alkalmával az egyik eggyéforrt letépte a fél arcát. Míg Tenkával nem hozta össze ismét a sors, egyetlen dolog lebegett már csak a szeme előtt; leszámolni azzal, aki szerinte mind az ő, mind a Sárkány vesztét okozta. Tenka kánnal.

Csakhogy képtelen megölni régi barátját, aki szintén nem képes végezni Ananaisszal. Így hát együtt indulnak tovább. Céljuk most már közös, mindketten le akarnak számolni Ceskával, minden bajuk forrásával.

Gemmell megmarad a heroikus fantasy műfajánál, amelynek legjelesebb kortárs képviselője. Szereplői továbbra is magányos, maguknak való emberek, akik vagy nagyon nehezen engednek bárkit is saját közelükbe, és semmi mástól nem irtóznak, csakhogy ki ne derüljenek gyengeségeik, vagy nagyfokú önbizalomhiánnyal küszködnek, amely leginkább cselekvőképtelenségükben nyilvánul meg.

Gemmell a rá oly jellemző séma szerint alkotta meg ezt a művét is. Kezdetnek van a férfi főhős, akinek szinte emberfeletti dolgot kellene végrehajtania. Találkozik a női főhőssel, gyorsan egymásba szeretnek, és most már együtt haladnak a kilátástalannak tűnő jövő felé. Csatlakoznak hozzájuk a többi hősök és mellékszereplők. Minimum egy szerelmi szál – az mindegy, hogy sikeres, vagy reménytelen – szövődik közöttük is. A kis csapat most már együttesen vág neki a Feladatnak. Természetesen a Harmincak – a Forrás mágikus hatalommal megáldott szerzetesei – is csatlakoznak hozzájuk; ők is elengedhetetlen kellékek. Mindeközben elég markánsan kezd kirajzolódni, hogy kinek milyen sorsot szán a történet végén az író. Az ellenféllel történő kisebb konfrontációk, a csapaton belüli szerelmi illetve bizalmatlansági villongások közepette jutunk el a tetőpontig.

Ez így elég egyszerűen hangzik, azonban Gemmell képes arra, hogy úgy építkezzen erre a vázra, hogy mestermunka szülessen belőle. Habár hősei alapvonásaikban hasonlítanak egymásra, mégis a másodlagos, vagy inkább ki nem hangsúlyozott tulajdonságaik által válnak külön-külön egyéniségekké. Plusz az író a háttér mesteri alakításával is hozzájárul ahhoz, hogy minden története egyedi és megismételhetetlen legyen.


Mezei Attila - 2005. szeptember 21.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére
Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!