Főkép

Minden válogatás óhatatlanul magán viseli az elfogultság bélyegét, még akkor is, ha pénzügyi szempontok vagy más, mérhető adat alapján történik a selejtezés (miért éppen ezek a szempontok, milyen időszakra vonatkozóan, melyik földrészen/piacon mérve, stb.). Még fokozottabban érvényesül mindez, ha olyan megfoghatatlan jelző alapján történik a szelektálás, mint legnépszerűbb, legjobb, legakármibb. Vagy mint jelen esetben is, pusztán a klasszikusok kerültek összegyűjtésre.

Filmek és filmrendezők esetében ez azért is veszélyes, mert bizony a közízlés változékony valami, a kritikusok befolyásának fittyet hányva egekbe képes emelni és pár évtizeddel később elfeledni bármit. Ráadásul a filmkultúra – még ha a filmnyelv ismerete nem is – jelentős változáson ment át az utóbbi évtizedekben, aminek köszönhetően csak az igazán „nagy” filmek maradtak meg mindenki számára élvezhető alkotásokként, a többihez vagy rajongói véna vagy pedig jó adag eltökéltség szükséges. Mert ugye ki néz már manapság rendszeresen némafilmet? Esetleg szocialista munkásfilmet? Vagy fekete-fehér mozit? Ugye, hogy elszoktunk az ilyesmitől?

Ezért aztán Schröder könyve már akkor sem egyezne meg a lakosság többségének véleményével, ha szándékosan nem törekedne a kortárs rendezők „művészi” hajlamú alakjainak bemutatására, vagy kevésbé ismert öregek becsempészésére. Így azonban teljesen biztos vagyok abban, hogy az olvasót saját lista összeállítására, vagy legalábbis olyan kérdések megfogalmazására készteti, mint például a „Mit keres itt ez a név?”, vagy a „Ha ő itt van, a másik, aki sokkal jobb miért nincs?” S akkor még nem beszéltünk arról, hogy a sztárrendszer esetenként mennyire volt képes elhalványítani a tehetséges rendezők ragyogását, a nézőben sokkal inkább tudatosítva a főszereplők nevét, mintsem a rendezőét (hogy az operatőrről már nem beszéljek).

Bár a névsor összeállítása vitatható, a kivitelezést nem lehet szapulni. A sorozat koncepciójához hűen tartalmas és gazdagon illusztrált anyagot kapunk minden rendezőről, filmjeikről (mindenkinél szerepel öt ajánlott darab az életműből), valamint pályájuk meghatározó egyéniségeiről (legyen az színész, házastárs vagy munkatárs).

Megítélésem szerint már csak azért is érdemes kézbe venni a könyvet, mivel tényleg olyan klasszikus filmekre hívja fel a figyelmet, amelyeket ritkán vetítenek a tévéadók, és teljesen hiányoznak a mozik vagy a DVD boltok kínálatából. Használható kézikönyve lehet bármely otthoni filmgyűjtemény bővítésén gondolkodó filmkedvelőnek, hiszen aki egyszer gyűjtésre adta a fejét, az előbb-utóbb tudatosan kívánja folytatni ténykedését.

A kötetben szereplő filmrendezők:
Georges Mélies
Charlie Chaplin
Cecil B. DeMille
Ernst Lubitsch
Erich von Stroheim
Friedrich Wilhelm Murnau
Fritz Lang
Jean Renoir
Szergej M. Eizenstein
John Ford
Alfred Hitchcock
Howard Hawks
Yasujiro Ozu
Luis Bunel
Jacques Tati
Busby Berkeley
John Huston
Luchino Visconti
Billy Wilder
Kurosawa Akira
Maya Deren
Roberto Rossellini
Ingmar Bergman
Federico Fellini
Blake Edwards
Francois Truffaut
Roman Polanski
Satyajit Ray
Stanley Kubrick
Claude Chabrol
John Cassavetes
Jean-Luc Godard
Richard Leacock
Andrej Tarkovszkij
Francis Ford Coppola
Milos Forman
Johan van der Keuken
Martin Scorsese
Steven Spielberg
Rainer Werner Fassbinder
Woody Allen
Chantal Akerman
Pedro Almodóvar
Kathryn Bigelow
Tim Burton
Lars von Trier
Jane Campion
Aki Kaurismäki
Wong Kar-wai
Zhang Yimou